CIKKEK

A tavaly nyáron indított sorozat ötödik része következik. Az interjú-sorozatban bemutatkoznak a tanítványaim, így közelebbről is megismerhetővé válnak, jobban láthatóvá és érthetővé válik, hogy ki hogyan indul neki ennek az útnak, illetve hogy mit ad a részvevőknek ez a tanfolyam. A most következő részben Üveges Tímeával olvashattok interjút. Aki kérdez: Adorján Éva – innentől átadom neki a szót!

A Polinéz masszázstanfolyam első szintjére vonattal indultam, megbeszéltük Üveges Timivel, hogy a kőbánya-kispesti vasútállomáson találkozunk. Talán életemben először sikerült lekéssem a vonatot – Timi pedig megvárt. Most is szívmelengető erre visszagondolni, különösen annak ismeretében, hogy ott találkoztunk először. A tanfolyamot együtt csináltuk végig, és kiderült, nagyon is jellemző rá ez az odaforduló, kedves, megtartó attitűd (született Polinéz masszőr). Kíváncsian kérdezem az élményeiről.
Hogyan találkoztál a Polinéz masszázzsal, és minek a hatására döntöttél úgy, hogy elvégzed a tanfolyamot?

2011-ben a kislányom 8 hónapos volt, és az emelgetése megviselte a derekamat, fájt a sarkam és elég fáradt voltam. Masszázst kerestem a problémámra, de nem hagyományos masszázsra vágytam, inkább egy kényeztető minden porcikámat átmozgató érzésre. Ekkor olvastam a Polinéz masszázsról. Nem haboztam sokáig, bejelentkeztem Annához. Mai napig emlékszem, az első találkozásunkra, nagyon meghatározó volt, de akkor még nem sejtettem mennyire hatással lesz a későbbi éveimre. Anna bensőséges légkört teremtett, így nem volt nehéz megnyílnom számára. A Polinéz masszázs, amit kaptam, leírhatatlan élmény volt, kezei alatt valahol máshol jártam, utaztam… messzire. A hullámzó, lágy, finom, ugyanakkor határozott mozdulatokban elmerültem. Amikor vége lett és haza kellett indulnom, folyton azon gondolkodtam, hogy mi történt ott velem? A hatása alá kerültem.
A történet 8 évvel később folytatódik, amikor egy önismereti női táborban, a víz elemet kellett megjelenítenem és újra találkoztam ezekkel a hullámzó lágy mozdulatokkal. Ott akkor újra beugrott a Polinéz masszázsom élménye, és jött a gondolat, nekem ezt újra át kell élnem. Megkerestem ismét Annát, és örömmel láttam, hogy oktatja ezt a masszázs technikát, ebben a pillanatban eldőlt, hogy ezt tőle kell megtanulnom.

Mi volt az első benyomásod, és hogyan alakult ez az elvonulások alatt?

Izgatott voltam, ugyanakkor büszke is, hogy belevágtam valami újba egyedül. Mai napig örülök, hogy megvártalak a vonatállomáson, ma sem tenném ezt másképp. Hiszek a sorsszerű találkozásokban. Nagyon jót beszélgettünk a vonatra várva és végig az úton.
A tanfolyam programjaiból a bodywork gyakorlatoktól féltem és engem nem érdekelt más csak a masszírozás. Gondoltam, hogy ezeket a gyakorlatokat túlélem valahogy (csendes megfigyelőként), de ez hamar megdőlt, mert érzelmileg egyre inkább bevonódtam. Elindultam az önismeret rögös útján, ami nem mindig volt könnyű és vidám.
A masszázstechnika tanulása minden fájdalmamat, fáradságomat elfeledtette. Imádtam minden percét, fantasztikus érzés volt adni, elmerülni a mozdulatok aprólékosságában. Éreztem, hogy ezt az élményt át szeretném adni másoknak is.
Anna fantasztikusan építette fel a masszázs lépéseit. Az első félelmem az volt, hogy nem fogom tudni megtanulni, alkalmazni ezt a technikát. A mozdulatok sokszínűsége, finomsága, lágysága, ugyanakkor határozottsága kezdetben bonyolultnak tűnt. Ez a félelem a sok részletes gyakorlásnak köszönhetően első tanfolyam végére elmúlt.

Volt olyasmi, ami félelmet, bizonytalanságot keltett benned a jelentkezés előtt vagy a folyamat alatt? Változott ez közben?

Két gyermekemet kellett otthon hagynom, anyaságomban először 5 teljes napra, ez óriási dilemma és kihívás volt számomra. A kezdeti félelem azonban oldódott, és végtelenül büszke voltam rájuk, hogy helytállnak.
Amikor megérkeztem, és a kezdő körben találtam magam, teljesen idegen emberek között, izgultam, hogy fogunk egymás előtt megnyílni, egymást masszírozni szorongások nélkül. De óráról órára enyhültek ezek a félelmek és másnap már úgy ültem le a körbe, mintha hónapok óta ismernénk egymást.

Segítő szakmában dolgoztál, nem idegen tőled az önismeret. Mit adott neked ebből a szempontból a tanfolyam?

Nekem a bodywork gyakorlatok nehezen mentek. Az elején nem igazán tudtam magam beleengedni, számomra ez egy új technika volt. Sokszor csendes megfigyelőként szemléltem a folyamatokat magamban és ez segített. Egy ponton rájöttem mi okozza testi tünetemet, ezzel a gyökerét sikerült felismerni a problémának. Olyan volt mintha egy szikla gördült volna le a vállamról, ugyanis ezt tudatosítva megszűnt a 4 éve tartó fájdalom.
A másik nehézség, amivel dolgoztam, a mindig mindenkinek megfelelni akarás érzése. Anna elfogadó teret teremtett arra, hogy lehessen nemet mondani úgy, hogy ne legyen belőle harag. Hónapról hónapra egyre jobban ment, és megtanultam, az én jólétem is nagyon fontos, hogy másoknak adni tudjak.

Sikerült beépítened a masszázst az életedbe? Tervezel vele hivatásszerűen foglalkozni?

A masszázs az életem része lett, már nem tudom elképzelni az életem nélküle. Egy csodálatos rituálé, amely testileg, lelkileg átmozgat, látom és tapasztalom jótékony hatását, mélységét. Jelenleg itthon gyakorlok, de hamarosan elkezdek heti egy-két alkalommal masszírozni Kispesten.

Köszönöm a válaszaidat Timi!

A tavaly nyáron indított sorozat negyedik része következik. Az interjúsorozatban bemutatkoznak a tanítványaim, így közelebbről is megismerhetővé válnak, jobban láthatóvá és érthetővé válik, hogy ki hogyan indul neki ennek az útnak, illetve hogy mit adott neki a tanfolyam. A most következő részben Haszonits Zoltánnal olvashattok interjút.
Aki kérdez: Adorján Éva – innentől átadom neki a szót!

Haszonits Zoli egyetlen férfiként végzett velünk a polinéz masszázstanfolyamon. Nekünk lányoknak a bodywork gyakorlatokon és a masszázs tanulásakor is hasznunkra vált, hogy volt aki képviselte az erősebb nemet. De milyen volt Zolinak ez a helyzet, és mit kapott a tanfolyamtól, a masszázstól?
Hogyan találkoztál a polinéz masszázzsal, és minek a hatására döntöttél úgy, hogy elvégzed a tanfolyamot?

A polinéz masszázzsal önismereti utazásom során találkoztam. Egyéni terápiám során lehetőségem volt előadásokra is látogatni, ahol a Polinéz masszázstanfolyam is szerepelt az ajánlott személyiségfejlődési lehetőségek közt. Bár fogalmam sem volt, hogy pontosan milyen ez a masszázs és milyen lehet ezt tanulni, de az összes előadás és csoportos foglalkozás közül erre voltam a legkíváncsibb, ez vonzott a legjobban. Akkor – belső megérzés alapján – ezt az egyet választottam ki. Semmilyen masszázs múlttal nem rendelkeztem; csak egy-két, szívemnek kedves és kivételes személyt masszíroztam meg korábban; csak úgy tudatosság nélkül, rögtönözve.
A tanfolyam előzetes meghallgatása előtt életemben először vettem részt masszázson, a polinéz gyökerű Ma-uri masszázson, Natkai Áginál. Az élmény meghatározó és erős volt, mély érzéseket ébresztett bennem. Amit meg tudtam fogalmazni, az az, hogy ez nem is foglalkozás vagy munka, hanem egy gyönyörű hivatás.
A tanfolyamot a saját magam megismerése miatt kezdtem el, kiegészítve az akkor már folyamatban lévő egyéni terápiámat. Terapeutám is megerősített abban, hogy ez számomra jó és javasolt lehetőség arra, hogy az elakadásaimon dolgozzak.

Milyen érzéseket váltott ki belőled, hogy valószínűleg csak nők vesznek majd részt rajtad kívül?

A szégyenlősségem, gátlásosságom és félelmeim hatalmas falakat emeltek bennem, így ezekkel az érzésekkel nem volt könnyű. Szerintem akkor is ugyanígy éreztem volna magam, ha férfiak is vannak a tanfolyamon.

Változott ez az elvonulások alatt?

Nagyon lassan, fokozatosan oldódtam; ahogy egyre jobban megismertük egymást, úgy egyre inkább mertem megnyílni a többiek előtt. Óráról-órára, napról-napra, hónapról-hónapra. Nagy segítségemre volt egy korábbi pár napos csoportterápia tapasztalata is, így nem volt teljesen ismeretlen a gondolataim, érzéseim megosztása a többiekkel. A tanfolyam felépítése és feladatai szintén sokat segítettek, melyek az egyes testrészek masszázsához fokozatosan hangoltak engem.
Visszatekintve a tanfolyamra nagyon szerencsés és kivételes helyzetem volt, egyedüli férfiként úgy érzem sok elfogadó szeretetet kaptam. És ez most is így van.

Volt olyasmi, ami félelmet, bizonytalanságot keltett benned a jelentkezés előtt, vagy a folyamat alatt? Változott ez közben?

Jelentkezés előtt az bizonytalanított el, hogy ez a masszázs erősen női energiájú, és nem szerettem volna feminin oldalam erősíteni.
A tanfolyam alatt sok elakadásommal találkoztam. Volt, hogy kellemetlen érzéseket éltem át amikor érintettek, és féltem érinteni bizonyos gyakorlatoknál. Még törülközővel takarva is voltak helyzetek, melyeknél kiszolgáltatottságot éreztem.
Ezek a bizonytalanságok és félelmek egy bizonyos szintig oldódtak a határokat tiszteletben tartó, megtartó bizalomban. Ami biztos, hogy találkoztam ezekkel az érzéseimmel és így ráláthatok elakadásaimra, melyek meghaladásán így tudatosabban dolgozhatok.

Ahogy nálam, nálad is nagy hangsúlyt kapott az önismeret, a terápiás folyamat. Mit kaptál, milyen változásokat hozott a masszázstanfolyam 5 hónap távlatából? Mi az, amit a tanfolyamról integrálni tudtál az életedbe?

Igen, az önismereti utazásom fontos része a masszázstanfolyam. Számomra kiemelten értékes a valós tapasztalása a szeretetnek, a bizalomnak, a tiszteletnek és az őszinteségnek. Ezek, a számomra meghatározó értékek a tanfolyam alapvető pillérei is. A masszázs során – az önmagukban csak szépen csengő szavak – valós értékkel és élettel megtöltött tapasztalássá és átéléssé váltak.
Sokat erősödtem. Sokkal stabilabban meg tudom húzni és meg is tudom tartani a határaimat. Felvállalom magam fényemmel és árnyékommal együtt. Jó és rossz érzéseimmel együtt. Az önismeret, az őszinteség és az önazonosság pedig a játszmamentesebb, a valódibb emberi kapcsolatokat erősíti az életemben.
Meg tudom fogalmazni és ki tudom mondani amit érzek. Ezzel párhuzamosan sokkal jobban értem embertársaim, nyílt megnyilvánulásom ezt a minőséget erősíti az erre nyitottaknál.

Masszírozol, vagy tervezel ezzel foglalkozni?

Jelenleg ritka alkalmakkor gyakorlok. Számomra az a biztonságos, amikor azokkal gyakorolhatok akiket ismerek. Elképzeltem azt a jövőt amikor ezzel a hivatással kiegészítem majd az életem. Ezzel kapcsolatosan sok kihívással és feladattal kell szembenéznem az életem egyéb területein is.

Köszönöm a válaszaidat Zoli!

A tavaly nyáron indított sorozat harmadik része következik. Az interjúsorozatban bemutatkoznak a tanítványaim, így közelebbről is megismerhetővé válnak, jobban láthatóvá és érthetővé válik, hogy ki hogyan indul neki ennek az útnak, illetve hogy mit adott neki a tanfolyam. A most következő részben Harmath Mariannaval olvashattok interjút.
Aki kérdez: Adorján Éva – innentől átadom neki a szót!

Mariannal együtt végeztük el a Polinéz masszázstanfolyamot, a második szinten kerültünk egy csoportba. Négy hónap telt el mióta elváltunk, kíváncsian kérdezem, milyen változásokat hozott az életébe, bő egy évvel az első lépések után. Hogy találkoztál először a polinéz masszázzsal, és mi az, ami a tanfolyamra hozott?

Egy önismereti csoportban találkoztam Annával, aki a polinéz masszázstanfolyamot vezeti. Az ottani belső munka, a bodywork gyakorlatok által önmagam megismerése, működésem megértése fontossá vált számomra. Azt tudtam, hogy a polinéz masszázs-képzés intenzív önismereti munkán alapul, éreztem, hogy csak javamra válhat, és ha még masszírozni is megtanulok, azáltal még több lehetek.
De egyáltalán nem készültem masszőrnek.

Mi történt veled, benned a tanfolyam alatt? Voltak nehézségek?

A masszázstanfolyam életem egyik legbátrabb döntése volt, hiszen semmi közöm nem volt addig hozzá.
Már az első szint meghatározó élmény volt számomra, ami után még eldönthettem, hogy akarom-e folytatni. Magam is meglepődtem, hogy mennyire élveztem a mozdulatok elsajátítását és azt a belső munkát, ami ezt megalapozta, azt a folyamatot, ami elindult bennem. Fél év telt el a folytatásig, s addigra kétség sem fért hozzá, hogy folytatom.  Mindent megtettem, hogy ott lehessek, ami nem is tűnt olyan egyszerűnek a munkám és a határidők mellett.
Maga a tanfolyam fizikailag, de főleg érzelmileg megterhelő folyamat volt. Nem csak egy csodálatos masszázstechnikát tanulhattam meg, de sokat tanultam magamról. Fontossá váltam magam számra, s megérkezett az egészséges önzés, a tudat, hogy ha én jól vagyok, akkor a környezetem is jól tud lenni.
Puhább lettem, elfogadóbb, türelmesebb. A lassú, lágy zene, a lassú mozdulatok által megtanultam lelassulni. Ez kifejezetten nehéz volt számomra. Szeretek gyorsan túl lenni a feladatokon és tovább haladni. De ez most más, itt minden mozdulathoz a teljes figyelmem szükséges. Benne lenni a pillanatban biztonságot, tiszteletet adni mozdulatok által ez számomra nagyon fontossá vált.

Mi a legértékesebb neked, amit itt kaptál?

A legértékesebb élményem szép lassan, lépésről lépésre érkezett s a végén nagyon markáns élménnyé, érzéssé formálódott, s ez a saját szerethetőségem.
Fantasztikus érzés, hogy tudok masszírozni, nem is akármilyen technikával! Ez igazi minőségi változást hozott az életembe, igazán többnek és különlegesnek érzem magam tőle. Ó, és végül, de nem utolsó sorban a születésnapomat, ami kétségkívül a legemlékezetesebb. Egy különleges masszázzsal, egy különleges tematikával felépített nappal, ami fantasztikus felszabadultság-élményt adott.

Volt, amitől féltél mielőtt belevágtál, vagy ami a tanfolyam alatt ijesztett meg? Változott ez közben?

Nem igazán tudtam mibe vágok bele. Elképzelésem sem volt arról a rendkívül intenzív érzelmi cunamiról, ami a tanfolyam különböző szintjein ért. Ijesztő volt számomra, hogy valójában úgy mentem a tanfolyamra, hogy semmi közöm nem volt hozzá, míg többen is voltak, akik ezzel foglalkoztak. Kicsinek és ügyetlennek éreztem magam. Mit keresek én itt? Meg tudok-e felelni? Szorongtam jócskán mindentől. Rettenetesen izgultam minden masszázs előtt, főleg ha már képzett társamon kellett gyakorolni. De szerencsére ez a sok-sok gyakorlás által elmúlt.
A Polinéz masszázs kívülről nézve is egy csodás tánc a test körül, bevallom először nem hittem, hogy én ezt képes leszek megtanulni. Aztán amikor az első alkaros mozdulatot megtettem elszállt minden kétségem. Úgy éreztem megérkeztem. Innentől kezdve magával ragadott.

Teljesen más területen dolgozol, más közegből jössz. Mit hozott a masszázs az életedbe, és hogyan tudod ezt integrálni tanfolyam befejeztével?

Már nem akarok mindig erős lenni, ha megengedőbb vagyok magammal szemben, akkor ez tud működni mással szemben is, s ez jó hatással tud lenni a mindennapi munkámra, kapcsolataimra. Jobban tudok segítséget elfogadni, sőt, akár kérni is. Mindaz, amit itt tanultam adott egyfajta belső stabilitást. Ez a belső erőforrás segít átlendülni a nehezebb stresszes időszakokon.

Hogy látod magad pár év múlva, mi az ami a masszázstanfolyam hatására várod, szeretnéd hogy változzon? Mik a céljaid a masszázzsal?

Nem gondoltam, hogy ennyire fontossá válik számomra a polinéz masszázs. Nagyon jó érzés benne lenni, igazán ki tud kapcsolni, teljesen magával ragad és elcsendesít. Amikor csak tehetem, masszírozok, ha hosszabb ideig kimarad, nagyon tud hiányozni. Vannak céljaim vele, de a mikor és a hogyan még legyen a jövő titka.

Köszönöm a beszélgetést Marianna!

Kedves Érdeklődő!
Napok óta gondolkozom rajta, hogy mi is lenne a helyénvaló döntés a koronavírus-járvány kapcsán, és végül ma arra jutottam, hogy saját magam, a családom és természetesen a tanulóim, azaz a ti védelmetek érdekében is a következő hetekre tervezett tanfolyamokat és gyakorlónapokat lemondom. Az így elhalasztott eseményeket későbbi időpontra hirdetem majd meg – egyelőre még a teljes bizonytalanság miatt a konkrét időpontokkal várok.
Remélem, hogy rövid időn belül feloldhatóvá válik akár az általam, akár a kollégáim által beiktatott masszázs- és masszázstanfolyam-szünet és visszatérhetünk a normál üzemmódba, hiszen érintés, jó érintés nélkül épp lehet élni, de minek… 
Megértéseteket ezúton is köszönöm!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!

A tavaly nyáron indított sorozat második darabjára várni kellett kicsit, de megérte, azt hiszem. Az interjúsorozatban bemutatkoznak a tanítványaim, így közelebbről is megismerhetővé válnak, jobban láthatóvá és érthetővé téve, hogy ki hogyan indul neki ennek az útnak, illetve hogy mit adott neki a tanfolyam. A most következő részben Filler Ildikóval olvashattok egy igencsak személyes hangvételű interjút.
Aki kérdez: Adorján Éva – innentől átadom neki a szót!

Filler Ildit a Polinéz masszázstanfolyam II. szintjén ismertem meg, és nagyon megszerettem őt. Óriási szeretettel, türelemmel és nyitottsággal fordul mások felé, amit a vendégei is bizonyára éreznek – Ildi ugyanis masszőrként dolgozik saját vállalkozásában, a Varázsérintésben, Kispesten.
Hol találkoztál a polinéz masszázzsal, és mi az, ami annyira megfogott benne, hogy te is meg akartad tanulni?

Először talán úgy 2004 körül találkoztam a Polinéz masszázzsal egy asztrológia-táborban. Alig vártam, hogy kipróbálhassam. Az első élményeim olyannyira kellemesek voltak, hogy eljátszottam a gondolattal, ezt nekem is meg kell tanulom egyszer. És, hogy mit értek kellemes alatt? A masszázs alatt végig úgy éreztem magam, mintha egy víztükör tetején, vagy egy tóban lebegnék. Mintha a víz hullámzása, a levegő érintése, a napfény finom melege simogatná végig a testemet. Biztonság, védettség, elfogadás – ezek az érzések jelentek meg bennem. Úgy vélem, akkoriban ezekre volt a leginkább szükségem.

Ez a benyomásod változott a tanfolyam alatt? Lett esetleg mellette vagy helyette más, amit kiemelnél?

Ez a benyomásom nemhogy változott, még erősödött is a tanfolyam alatt. Ezek mellett pedig megjelent még valami a számomra. Hogy szerethető vagyok. Hogy önmagam által is szerethető vagyok. És ez egy nagyon klassz élmény. Nem csak tudom, nem csak gondolom, hanem már érzem is, hogy képes vagyok elfogadni és megszeretgetni a bennem élő pici Ildit, és a felnőtt nőt is. Fontossá váltam saját magam számára.

Volt, amitől féltél mielőtt belevágtál, vagy ami a tanfolyam alatt ijesztett meg?

Igen volt. Féltem attól, hogy megütöm-e azt a mércét, amely szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy olyan minőségben tudjak, legyek képes masszírozni, adni ezt az élményt, mint masszőr, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Rettegtem attól, hogy a tanfolyam során elsajátításra váró mozdulatokat, masszázsfogásokat valóban képes leszek-e megtanulni.
Féltem Tőled, és a többiektől is. Hiszen azt már tudtam, hogy szükséges lesz megmutatnom magam, a lényem azon belső részeit is, amit kevesen ismernek. Együtt tölteni ennyi időt másokkal, akikkel korábban még sosem találkoztam, felvállalni magam, a kis berögzült szokásaimat, nézeteimet, véleményemet, hát…
Volt más is, ami ugyan meg nem rémisztett, azonban sokat foglalkoztatott a tanfolyam alatt. Vajh mikor jutok el arra a szintre, hogy gondolkodás nélkül, a sorrenden való töprengés nélkül, belefeledkezve önmagam is, tudjam úgy csinálni a Polinéz masszázst, hogy a vendégem egy emlékezetes élménnyel térjen haza.

Változott ez idő közben?

Természetesen változott. A sok együtt töltött nap  során olyan mélységben ismertük meg egymást, ahol már nincs ítélkezés.
Igyekeztem minél többet gyakorolni a masszázsfogásokat, és ma már rutinosan követik a mozdulataim a tanultakat. Úgy érzem van még mit finomítani, pontosítani, azonban így is minden percét élvezem a Polinéz masszázsnak.

Mindketten masszőrként csatlakoztunk a csapathoz, neked jelentett ez könnyebbséget, vagy nehézséget a tanfolyam alatt?

Inkább némi nehézséget jelentett. Hiszen már van egy kialakult stílusom, rutinom, ami ezen a tanfolyamon olykor-olykor bekavart a fejemben, amikor az ízületi masszázsfogásokat tanultam. Az ötödik nap végére pedig teljes volt a káosz. Ezen azonban hétről hétre segített a gyakorlás, így most már úgy illeszkedik bele a Polinéz masszázs a repertoáromba, ahogy szeretettem volna.

Szereted, ha masszíroznak? Hogy éled meg ha te fekszel az ágyon, változott ez valami módon a tanfolyam alatt?

Ó, én mindig is szerettem, ha masszíroznak. Tinikoromban egy idős néni gyömöszölte meg a hátamat olykor-olykor, amikor már nagyon fájt. Később a korábban már említett táborban találkoztam egy sráccal, aki akkoriban kezdett masszőrként dolgozni, és sok-sok évig hozzá jártam.
Ami változott bennem a tanfolyam alatt az az, hogy megfogadtam magamnak, rendszeresen fogok Polinéz masszázsra is járni.

A vendégeid hogyan fogadják a polinéz masszázst? Kinek ajánlod, van-e, akinek nem?

A vendégeim rendkívüli örömüket fejezték ki, amikor belekezdtem a tanfolyamba. Tudták, hogy számukra még kellemesebb lesz a nálam töltött idő. Ugyanis egy-egy alkalommal számukra is adtam némi ízelítőt, kedvcsinálót a Polinéz masszázsból. Így volt, aki már kifejezetten erre a szolgáltatásomra foglalt időpontot magának.
Személy szerint én azt szoktam javasolni, hogy mivel a Polinéz masszázs nagyobb hangsúlyt fektet az ízületekre, mint az izmokra, bár így lágy és erőteljes egyszerre, akkor nyújthat számukra igazán felemelő élményt, amikor már a korábbi hát-és vagy derékfájdalmaik nem nehezítik meg a hétköznapjaikat. Azaz, először orvosoljuk azt a problémát, ami miatt felkerestek, hogy aztán olyan minőségben tapasztalhassák meg a Polinéz masszázst, amint azt én is megéltem.

Köszönöm Ildi az interjút!

Gyakorlónapra a tanítványaimat várom szeretettel! Lehet, hogy még csak az első szintet végezted el, lehet, hogy már mind a négyet: ettől függetlenül várlak téged is gyakorlónapra! Mindig van hova tovább fejlődni, mindig érdemes gyakorolni, és mindig jó együtt lenni biztonságos, elfogadó térben, közegben.
A márciusi gyakorlónapnak nem lesz kiemelt témája, bármilyen kérdéssel, nehezen kivitelezhető mozdulattal kapcsolatosan lehet kérdezni, ismételni, pontosítani (akár a tanfolyamon tanultad azt, akár a gyakorlónapok valamelyikén).
Mint mindig, most is nyitókörrel kezdjük a napot, délelőtt bodywork gyakorlatokkal folytatjuk, délután pedig masszázscsere, végül zárókör. Ha fejlődni szeretnél a masszázstechnikában, töltődni és biztonságos térben lenni, akkor tarts velem!

A megszokott módon délelőtt 9 és este 6 között leszünk együtt.
Helyszín: SZÍV UTCAI ÉLETMÓDSTÚDIÓ (1063 Budapest, Szív utca 9.)
Létszám: minimum 4, maximum 8 fő.
Részvételi díj: 16.000 Ft.
Jelentkezési határidő:  2020. március 14.
A helyedet 6.000 Ft előleg befizetésével tudod biztosítani.
FIGYELEM! A gyakorlónapra bejelentkezni a baksaanna@gmail.com címen tudsz, a facebook eseménynél nem elég bejelölni, hogy jönnél!

Várlak szeretettel!

Sokat olvashattok arról ezen az oldalon, hogy én, mint a Polinéz masszázstanfolyam tanára mit gondolok arról, hogy miért és kinek érdemes erre az útra lépnie, hogy miben és hogy tud segíteni ez a képzés. De szeretem, amikor nem én győzködlek erről titeket, hanem a részvevők közül szeretné valaki megosztani veletek a tapasztalatait. Azt gondolom, hogy ez hitelesebb és még őszintébb képet adhat az érdeklődők számára.
Adorján Éva beszámolójának itt olvashatjátok az első részét, itt a másodikat, itt pedig a harmadikat. Most pedig a negyedik részt hoztam el nektek.

A tanfolyam negyedik, utolsó szintjére zaklatottan, nyugtalanul érkezem. Nem tudom mi van, mintha magam előtt futnék. Mintha épp mindig valami mást kéne csinálnom, mintha valami fontosat elfelejtettem volna. Néha azon kapom magam, hogy már levegőt sem veszek.

A bodywork gyakorlatok első élménye, hogy nem tudok a zenére mozdulni, nincs ami elindítson. Hiányzik valami alap(vető), pedig ott van bennem a mozdulat, a vágy. Ettől frusztrált leszek. Ugyanezt élem meg az életemben is, nincs honnan indulni, lendületet, erőt venni, pedig minden képesség ott van bennem, tudom. Olyan, mint a gyerekkoromban gyakran visszatérő álom: futnék, de nem mozdul a testem. Tudom hogy képes vagyok rá, mégsem sikerül.

Masszírozni jó. Eddigre nagyjából egyértelművé vált, hogy dolgom van az érintéssel mégis. Az évek alatt eltávolodtam a masszázstól, és most összeállt a kép, miért is érzek hívást erre kezdettől. De masszázst kapni, annak ellenére hogy nagyon vágyom rá, nem mindig teljes ellazulás. Volt persze ágyon szétfolyás is, tudom, hogy ezt is meg tudom élni benne, de most inkább a düh és a frusztráció jön elő. A fenébe is, pedig annyira szeretném élvezni!

Na jó, rendben, végül is nem az élvezerért jöttem. Feltett szándékom volt a sötét bugyraimban turkálni, hiszen ritka alkalom, hogy lehetőségünk van eljutni, elpuhulni odáig. Egy regresszív állapotban pedig, tulajdonképpen adekvát reakció ez is. Itt, a masszázsok és bodywork gyakorlatok puha, biztonságos ritmusában lerepedt a felnőtt-jelmez, és én egyszerre nyűgös, „hisztis” kislány lettem. Semmi nem elég jó.

És itt lehet nem jó is, itt ennek is tere van. Lehetek „rossz”, kellemetlen, lehetek önmagam. Tartotok. Én pedig elkezdhetem keresni a talajt. Az erőmet, azt a biztos pontot, az alapot ahonnan mozdulni tudok.

Csend van, lassan levegőt venni is elkezdek. És ahogy lassulok vissza önmagamhoz, kiderül, hogy az origóm is megvan valahol. Csak folyton rohanok, valami folyton hajt hogy fussak előre, mielőtt ebből a belső erőpontból vehetnék lendületet.

És akkor bevillan a kisbaba aki kiságyban alszik, egyedül a sötét szobában, aki nem sír, nem hisztizik és időre éhes. Mikor követtem én valóban a saját, belső ritmusomat, szükségleteimet? A külvilágnak igyekszem megfelelni, vélt és valós elvásároknak, az önmagamhoz való kapcsolódás helyett. Hirtelen tisztán láttam ezt a régi, belém égett mintát, pedig mindig azt hittem, autentikus vagyok. Nem akartak ügyvédnek / közgazdásznak / orvosnak nevelni – és tudom, nagyon sokan még arra is azt mondanák, hogy bárcsak – járhatom a magam útját, tudatosan figyelek, tudom mit akarok… mégsem önmagamból mozdulok, mégsem (vagyok) elég jó valahogy…

Hát eddig jutottam. Nem lett szépen lekerekített ív, sem szirupos hepiend. Most vagyok csak igazán összezavarodva, hát ez a film csak most kezdődik. De érzem hogy jól van ez így, mély, megkövesedett zacc kavarodott fel. Természetes is hogy IDŐ, mire kezdek vele valamit.

Bebábozódtam, pár hónapig hagyjatok.