A tavaly nyáron indított sorozat hetedik része következik. Az interjú-sorozatban bemutatkoznak a tanítványaim, így közelebbről is megismerhetővé válnak, jobban láthatóvá és érthetővé válik, hogy ki hogyan indul neki ennek az útnak, illetve hogy mit ad a részvevőknek ez a tanfolyam. A most következő részben Kürti Gabriellával olvashattok interjút. Aki kérdez: Adorján Éva – innentől átadom neki a szót!

Gabi masszőrként dolgozik Spanyolországban (itt találjátok Gabi honlapját). Története, bátorsága, talpraesettsége lenyűgözött amikor a Polinéz masszázstanfolyamon megismertem. Masszázs repertoárjának bővítése mellett fejest ugrott az önismeret mély vizébe is velünk. Kürti Gabriellát kérdezem, mit élt meg a tanfolyamokon, és milyen változásokat hozott az életébe az azóta eltelt bő fél évben a közös munka.

Hogyan talált meg, majd hozott el a tanfolyamra a polinéz masszázs?

20 évvel ezelőtt találkoztam vele, Ma-uri masszásként benne volt egy tanfolyamban. Elsőként próbálhattam ki: a ringató, simító mozdulatokkal olyan volt mintha egyszerre hatan masszíroznának és lebegnék, a tengerparton éreztem magam, a pálmafák alatt. Amikor kijöttem nem tudtam megszólalni, de nem is kellett: rám néztek és mindenki sorban állt rögvest, és dobta le a ruháit!
Arra nem gondoltam hogy megtanulnám, de a következő évek alatt több Ma-uri masszázst is kaptam. Az élmény mindig más volt, de a lelkembe beleíródtak a csodás érintések.

Tudatos választás volt hogy az önismeret felé indultál el, vagy inkább benne találtad itt magad? Mesélsz az élményeidről ezzel kapcsolatban?

Spanyolországba kerülve kezdtem el masszírozni, és a sok-sok érintés felhozta bennem azt az érzést, hogy valami nem kerek. Szerettem volna többet tudni, többet adni, mélyebben, őszintébben érinteni. Kérdés volt, hogy mit tanuljak, merre induljak el? Ismertem Annát, követtem a tevékenységét, és amikor elkezdett tanítani, jött a felismerés, hogy én ezt akarom!

Milyen változásokat hozott az életedbe a tanfolyam?

Amikor az első megosztókörben sírni kezdtem, már tudtam hogy nem lesz könnyű öregen, fáradtan újra feleleveníteni a gyerekkorom bántalmazásait. Azzal tisztában voltam hogy mélyre temettem, nehéz lesz a csontvázak kidobálása. Akarom én ezt… de mindig a nehéz, keskeny út, ami előre visz engem. Fájt? Nagyon. Őrjöngtem, toporzékoltam, el akartam menekülni! Egy éven keresztül sírtam éjjel-nappal mindenen. De Anna csak őszinteséget kért, és hogy megengedjem ezt magamnak. Nem volt könnyű, és tanfolyam után még nehezebb volt. Megállíthatatlan cunami, magasságok és mélységek, néha van olyan érzés bennem hogy ehhez egy élet kevés! Ez az év is tele van kihívásokkal, a világ változásai, félelemkeltés, butaságok, hazugságok…

Kaptál valamiféle támpontot, ami veled van a nehezebb helyzetekben?

Így utólag azt hiszem, hogy (már?) nem a bántalmazott gyermek szempontjai és meg nem élt érzelmei alapján cselekszem, talán megfontoltabban reagálok erre a változásra. Nem sikerül rögtön, de akkor újból elkezdem elölről! Nem féltem az életem már, a pofonok jönnek-mennek, elhajlok majd felegyenesedem mint masszás közben, amikor hajolsz az olajért és simítod a testet, benne a lelket aki bizalmat szavazott neked. Tudom hogy ez karma: ahogy érintek úgy érintem magamat, a világot. Most ennyit tudok tenni a mindennapjaimmal, a munkámmal ami számomra szolgálat, és minden pillanatát úgy élem meg hogy nem tudom meddig tehetem meg… amíg jönnek és a kicsi vállalkozásom bírja.

Gyakran használod a tanult technikát? Hogyan fogadják a vendégeid?

Rendszeresen megélem ezt a csodát, az érintés szavak nélküli varázslatát. A vendégeim elviszik magukkal és emlékeznek. Van egy nyelv, az érintés, amiből szinte mindenki keveset kapott, fogadott. Mindenkit elküldenék erre a masszás tanfolyamra önismerettel, body workkel ! Az igazi kapcsolódás engedélyét adod meg magadnak, a többiek figyelme már csak hab a tortán!

Köszönöm a válaszaidat Gabi, és további sok sikert kívánok neked! ❤