Skip to content

  • Képzések
    • Általános információk
    • Polinéz masszázstanfolyam I. szint
    • Polinéz masszázstanfolyam II-IV. szint
    • Várandósmasszázs
    • Érintés-kör
    • Együtt – workshop pároknak
  • Rólam / kapcsolat
  • Blog
  • Polinéz masszőrök
    • Boros Kamilla
    • Cseke Betti
    • Filler Ildikó
    • Harmath Marianna
    • Kozma Bernadett
    • Kurucz Kata
    • Papp Katalin Viktória
    • Rábai Krisztina
    • Sipos András
    • Szobonya Noémi
    • Tatár Szilvi
    • Varga Zsuzsanna
    • Vigh-Paluska Zsuzsanna

Cseke Betti










BEMUTATKOZÁS HAMAROSAN!

VIssza a Polinéz
masszőrök listájához!
  • Facebook
  • Instagram
  • YouTube
Az októberi ÉRINTÉS-KÖR betelt, köszönöm a jelentkezéseket! Amikor az önszeretetről beszélünk, akkor gyakran előkerül az is, hogy már megengedünk magunknak dolgokat, amik jólesnek. Pihenést, könyveket, finom ételeket, utazást, szép ruhát, bármit, ami örömet ad. Nemrég egy beszélgetésben valaki úgy fogalmazott, hogy ma már tudja: megérdemli ezeket a jutalmakat. Nekem pedig rögtön két szó ütötte meg a fülemet: a megérdemli és a jutalom. Mi történik akkor, amikor annyira akarsz valamit, hogy pont ettől az akarástól alig tudsz szabadon dönteni? Az érzelmi önszabályozásról többnyire akkor beszélünk, amikor valami nehéz történik bennünk: szorongás, félelem, düh, szégyen, lefagyás, túl sok érzés egyszerre, amit valahogy ki kell bírni anélkül, hogy teljesen magával sodorna. Most, a „sikítozó kékharisnyás” történet kapcsán megint elkezdtek előjönni belőlem azok az emlékek, amiket egyáltalán nem szeretnék felidézni. Nem fogom hosszan sorolni a saját molesztálásaim történetét: sem a gyerekkori abúzust, sem a 8–10 évesen átélt pedofil próbálkozásokat, sem a kiskamaszként az orrom elé lógatott faszokat a BKV-n és az aluljáróban, és igyekszem nem felidézni a rengeteg olyan alkalmat sem, amikor megfogdostak, alámnyúltak, nekem nyomták a merevedésüket a tömött buszon, vagy amikor hiába mondtam teljesen egyértelműen nemet valakinek, aki közel állt hozzám. Szóval próbálom mindezt nem felidézni, miközben ezek a történetek kislánykoromtól fogva végigkísérik az életemet, és ebből fakadóan hát... minimum nehéz úgy tenni, mintha nem lennének ott. Sokáig azt gondoltam, hogy a spiritualitás butaság. Füstölő-illat, mandalák, mécsesek, kristályok, valami ködös beszéd energiákról, ja meg főleg: szeretetről, lehetőleg csupa nagy betűvel, még lehetőlegebb elválasztva: szer-etet... Közben meg a spritualitasról beszélőből kilóg az összes dühe, féleleme, kapcsolati játszmái, na meg a sértettsége, az egész összemaszatolt hóbelevanc... magyarul: a megdolgozatlan személyisége. Ha jó lenne újra belemerülni a nyugalomba, békébe, és megérkezned önmagadhoz, a testedhez... ha jó lenne kicsit megpihenni ebben és aztán ebből kapcsolódni másokhoz - akkor gyere, ez a program pont neked szól! Többen mondtátok, hogy mennyire jó lenne újra együtt lenni, visszajönni öt napra, megint belemerülni ebbe az egészbe, amit oda szoktunk varázsolni magunk köré. Érdekes tapasztalatom, hogy a tanfolyami "szent terekben és időkben" (értsd: nagyon is valódi, igazi, ami ott és akkor történik) egy furcsa, mondjuk úgy, megváltozott tudatállapotban vagyok. Ez nem egy elszállt állapot, teljes szélcsend van a fejemben, végtelen nyugalom és derű. Mindemellett pedig bár iszonyúan tiszta a gondolkodásom, a logikus, racionális részem, de az egészet mégis körbe- és átszövi, és így élettelivé teszi az intuícióm (ami máskor nem ennyire erős, egyébként), valamint egy meglehetősen tiszta érzékeléssel vagyok jelen. Megérzem, amikor valami szét van csúszva a térben, vagy valami hamisság jelenik meg (nem feltételezek szándékosságot, zömében nincs is, tényleg, ezek inkább önhazugságok szoktak lenni, mint hazugságok vagy elhallgatások). Nagyon szeretem ezt az állapotot. Ebben az állapotomban kezdett el összeállni bennem egy másik gondolat is, méghozzá az időről. Pontosabban nem is az időről, hanem az idő méréséről. Arról, hogy ez mennyire antihumán dolog tud lenni. Mert ha nagyon leegyszerűsítem, a test működése valami olyasmi lenne, hogy éhes vagyok: eszem. Álmos vagyok: alszom. Szomorú vagyok: sírok. Örülök: nevetek. Félek: biztonságot keresek. Érzékelek valamit magamban, és válaszolok rá. Ehhez képest létrehoztunk egy olyan világot, ahol egyre kevésbé az számít, mit érzek, és egyre inkább az, hogy minek mikor van itt az ideje. Reggel reggelizni kell. Éjszaka aludni kell. Most dolgozni kell. Most pihenni kell. A gyásznak pedig, úgy látszik, valami nagykönyvben le van írva a maximálisan elfogadható ideje. Wtf! Ne nevess az asztalnál! Ne beszélj! Ne sírj! Ne mutasd ki, hogy félsz! De hát félsz... Mi lenne, ha előbb ezt vennénk észre? És ma már nemcsak az időnket mérjük, hanem gyakorlatilag mindent. Hányat léptem ma? Mennyit aludtam, és milyen volt az alvásom? Mekkora a pulzusom? Mennyi a vérnyomásom? Mikor ittam utoljára? Plutty, jelez a telefonom: igyál meg egy pohár vizet! De hát nem is vagyok szomjas. Vagy talán mégis? Ki tudja? (folytatás kommentben) Az előbb meséltem valakinek a múlt hetemről, és mesélés közben esett le, milyen gyönyörű íveket húztunk ebben az öt napos folyamatban: a második reggeli bodywork vége például teljesen váratlanul, de nagyon is szükségszerűen egy születésfolyamatba csúszott át. Másfél nappal később pedig, amikor a szertartás végén a vendég lábának megmosását tanítottam, valaki azt élte meg, hogy a ravatalon fekszik. Ez így leírva talán ijesztően hangzik. Neki azonban egyáltalán nem az volt. Azt élte meg, hogy milyen természetes ez. Hogy miközben halottnak érzi magát, a testével még mindig tisztelettel bánnak. Szeretettel érintik, megtisztítják, gondoskodnak róla. És hogy talán ilyen lehet méltó módon meghalni...

Közelgő események

  • ÉRINTÉS-KÖR 2026.10.24.
  • ÉRINTÉS-KÖR 2026.11.21.
  • Polinéz masszázs-tanfolyam I. szint 2026.12.02. – 2026.12.06.
  • Érintés-kör 2027.01.09.
  • Polinéz masszázs-tanfolyam II. szint 2027.01.20. – 2027.01.24.
  • Érintés-kör 2027.02.06.
  • ISMÉTLŐ / HARDCORE 2027.02.10. – 2027.02.14.
  • Polinéz masszázs-tanfolyam III. szint 2027.02.24. – 2027.02.28.
  • Érintés-kör 2027.03.13.
  • Polinéz masszázs tanfolyam IV. szint 2027.04.07. – 2027.04.11.
IDŐPONTFOGLALÁS

Kapcsolat

Baksa Anna
+36 70 380 2263
polinez.masszazstanfolyam@gmail.com
Felnőttképző nyilvántartási szám: B/2020/002360

FELIRATKOZÁS HÍRLEVÉLRE

Még sosem élted át a polinéz masszázst? Érdekel, hogy milyen lehetőségek vannak még arra, hogy mély, megtartó figyelemben lehess? Szívesen tennél egy utazást a belső világodban, különféle szomatikus eszközök segítségével?
Szeretettel várlak itt is:
www.polinezmasszazs.com

  • Bemutatkozik: Sipos András, azaz Sipi
  • Elmélkedés a határvédelemről
  • Ilyen voltam / ilyen lettem
  • Elérhetetlenség
  • Mindent szabad.

CÉGADATOK

Baksa Mónika Anna e.v.
Adószám: 69906590-1-43
MagNet Bank Zrt. 16200144-18531558
Székhely: 1191 Budapest, Hunyadi utca 29. 1/3.
Felnőttképző nyilvántartásba vételi szám: B/2020/002360

KAPCSOLAT

Telefon: +36 (70) 380 2263
Email: polinez.masszazstanfolyam@gmail.com

Adatkezelési és adatvédelmi tájékoztató

Fizetési és lemondási feltételek

Powered by WordPress.com.
Loading Comments...