Bemutatkozik: Filler Ildikó

A tavaly nyáron indított sorozat második darabjára várni kellett kicsit, de megérte, azt hiszem. Az interjúsorozatban bemutatkoznak a tanítványaim, így közelebbről is megismerhetővé válnak, jobban láthatóvá és érthetővé téve, hogy ki hogyan indul neki ennek az útnak, illetve hogy mit adott neki a tanfolyam. A most következő részben Filler Ildikóval olvashattok egy igencsak személyes hangvételű interjút.
Aki kérdez: Adorján Éva – innentől átadom neki a szót!

Filler Ildit a Polinéz masszázstanfolyam II. szintjén ismertem meg, és nagyon megszerettem őt. Óriási szeretettel, türelemmel és nyitottsággal fordul mások felé, amit a vendégei is bizonyára éreznek – Ildi ugyanis masszőrként dolgozik saját vállalkozásában, a Varázsérintésben, Kispesten.
Hol találkoztál a polinéz masszázzsal, és mi az, ami annyira megfogott benne, hogy te is meg akartad tanulni?

Először talán úgy 2004 körül találkoztam a Polinéz masszázzsal egy asztrológia-táborban. “Bemutatkozik: Filler Ildikó” olvasásának folytatása

Következő gyakorlónap: 2020. március 28.

Gyakorlónapra a tanítványaimat várom szeretettel! Lehet, hogy még csak az első szintet végezted el, lehet, hogy már mind a négyet: ettől függetlenül várlak téged is gyakorlónapra! Mindig van hova tovább fejlődni, mindig érdemes gyakorolni, és mindig jó együtt lenni biztonságos, elfogadó térben, közegben.

A márciusi gyakorlónapnak nem lesz kiemelt témája, bármilyen kérdéssel, nehezen kivitelezhető mozdulattal kapcsolatosan lehet kérdezni, ismételni, pontosítani (akár a tanfolyamon tanultad azt, akár a gyakorlónapok valamelyikén).

Mint mindig, most is nyitókörrel kezdjük a napot, délelőtt bodywork gyakorlatokkal folytatjuk, délután pedig masszázscsere, végül zárókör.
Ha fejlődni szeretnél a masszázstechnikában, töltődni és biztonságos térben lenni, akkor tarts velem!

A megszokott módon délelőtt 9 és este 6 között leszünk együtt. “Következő gyakorlónap: 2020. március 28.” olvasásának folytatása

Báb

Sokat olvashattok arról ezen az oldalon, hogy én, mint a Polinéz masszázstanfolyam tanára mit gondolok arról, hogy miért és kinek érdemes erre az útra lépnie, hogy miben és hogy tud segíteni ez a képzés. De szeretem, amikor nem én győzködlek erről titeket, hanem a részvevők közül szeretné valaki megosztani veletek a tapasztalatait. Azt gondolom, hogy ez hitelesebb és még őszintébb képet adhat az érdeklődők számára.
Adorján Éva beszámolójának itt olvashatjátok az első részét, itt a másodikat, itt pedig a harmadikat. Most pedig a negyedik részt hoztam el nektek.

A tanfolyam negyedik, utolsó szintjére zaklatottan, nyugtalanul érkezem. Nem tudom mi van, mintha magam előtt futnék. Mintha épp mindig valami mást kéne csinálnom, mintha valami fontosat elfelejtettem volna. Néha azon kapom magam, hogy már levegőt sem veszek.

A bodywork gyakorlatok első élménye, hogy nem tudok a zenére mozdulni, nincs ami elindítson. Hiányzik valami alap(vető), pedig ott van bennem a mozdulat, a vágy. Ettől “Báb” olvasásának folytatása

Következő gyakorlónap: 2020. február 29.

Gyakorlónapra a tanítványaimat várom szeretettel! Lehet, hogy még csak az első szintet végezted el, lehet, hogy már mind a négyet: ettől függetlenül várlak téged is gyakorlónapra! Mindig van hova tovább fejlődni, mindig érdemes gyakorolni, és mindig jó együtt lenni.

A februári gyakorlónap témája a hát és a láb kiegészítő mozdulatai.
Olyan technikákat fogok mutatni, amikről eddig nem esett szó egyáltalán. Aránylag könnyen elsajátíthatóak, ám mégis nagyon intenzív hatásuk van, imádni fogjátok, ezt garantálom!

Mint mindig, most is nyitókörrel kezdjük a napot, délelőtt bodywork gyakorlatokkal folytatjuk, délután pedig masszázscsere, végül zárókör. A gyakorlónapon lehetőséged van elsajátítani új mozdulatokat is, de jó alkalom ez arra is, hogy finomítsd, tökéletesítsd, pontosítsd az eddig megtanult mozdulataidat, valamint hogy tovább lágyítsd és integráld a személyiséged. Ha fejlődni szeretnél a masszázstechnikában, töltődni és biztonságos “Következő gyakorlónap: 2020. február 29.” olvasásának folytatása

A januári gyakorlónap képei

Épp csak hazaértünk a múlt heti várandósmasszázs-tanfolyamról vasárnap este, a következő szombaton már gyakorlónap volt. Úgy volt, hogy négyen vesznek részt rajta, végül sajnos az egyik jelentkező megbetegedett, és nem tudott eljönni.

A páratlan létszám miatt adta magát az ötlet, hogy négykezes masszázsokban gondolkodjunk, így is lett végül és senki sem bánta meg. Még jó – ez azért eléggé a hedonizmus csúcsa, amikor két masszőr masszíroz egyszerre, ezzel a csodás érintéssel, finomsággal, jelenléttel.

Persze volt most is bodywork, a tűz témáját jártuk kicsit körbe, kívül és belül. Mivel kevesen voltunk, a tér pedig aránylag nagy, hát jól bemozogtuk az egész teret. Többen is arról számoltak be, hogy egészen más érzés volt így, hogy ennyire szabadon lehetett nyargalni, ugrálni, volt, akinek másnapra komoly izomláza is lett tőle. És mivel magam is beálltam kicsit mozdulni, lélegezni, magamra figyelni, hát én is csak megerősíteni tudom, belőlem is valami egészen gyermeki minőséget hívott elő, zabolátlanságot, “A januári gyakorlónap képei” olvasásának folytatása

NEM TÖRTÉNT SEMMI KÜLÖNÖS

Sokat olvashattok arról ezen az oldalon, hogy én, mint a Polinéz masszázstanfolyam tanára mit gondolok arról, hogy miért és kinek érdemes erre az útra lépnie, hogy miben és hogy tud segíteni ez a képzés. De szeretem, amikor nem én győzködlek erről titeket, hanem a részvevők közül szeretné valaki megosztani veletek a tapasztalatait. Azt gondolom, hogy ez hitelesebb és még őszintébb képet adhat az érdeklődők számára.
Adorján Éva beszámolójának első részét itt olvashatjátok: Mit keresek én egy polinéz masszázstanfolyamon?, a másodikat pedig itt: Mi van, ha mégsem történik semmi?, most pedig a harmadik részt hoztam el nektek.

Nem történt semmi különös.

Harmadik szint. Valamivel kevesebb elvárással, és magamban csinos kis zűrzavarral érkeztem a tanfolyamra. Négy héttel korábban úgy mentem haza, hogy valami bennem ragadt, most pedig elkezdett belül kavarogni.

Ennyi együtt töltött idő után a felszínre törtek, vagy nyilvánvalóbbá nagyítódtak a félelmeim hogy túl sok vagyok, hogy tuti hisztisnek, kellemetlennek, idegesítőnek tartanak a társaim. Már az indulás előtt belekavarodtam önmagamba, és szégyenben tocsogva érkeztem meg a tanfolyamra (ezek a véletlenek!). Aztán a bodywork gyakorlatok és a masszázsok alatt is fel-fel buggyant belőlem a félelem hogy túl sok vagyok, hogy elég jó vagyok-e, megfelelek-e. A félelem az autoritástól, vagy hogy autoriter vagyok. És a szégyen. Szégyen mindig és minden miatt, mintha a lényem szerves része lenne.

Valahogy belém kódolódott, hogy akkor vagyok szerethető, ha hasznos/okos/szép vagyok és minimum tökéletes. Csak mások miatt lehetek értékes, és persze másokhoz viszonyítva. Folyamatosan éhezem az elismerést, a visszajelzést, mintha anélkül nem lennék senki. Áttetszővé válnék, kiürülnék. Eltűnnék.

Ha pedig megkapom a pozitív visszacsatolást, szinte rögtön mintha tízszeres erővel törne rám a HIÁNY. Mondjátok még hogy jó vagyok, hogy számítok, hogy értékes vagyok!

De betölthető valaha ez a hiány? Lehetek még valaha elég jó?

Végül nem történt hatalmas beborulás és megváltódás, mint ahogy – remélhetőleg – a többségünkkel nem történtek hatalmas traumák sem (én szerencsésnek mondhatom magam). De ki az, aki méregeti a sérelmeinket, aki megállapíthatja, hogy a szégyeneim mennyire fájnak, hogy mekkora az űr belül? Ki méri le, hogy a félelmeim mennyire korlátozzák az életem? Mert a nonstop szégyen és a sosem vagyok elég jó érzés csak befolyásolja a mindennapjaimat, a kapcsolataimat, a boldogulásomat. A sok apró kis felbuggyanó szar igenis jelentőséggel bír.

Ahogyan fontos és jelentős a sok apró kis nemszar is. Megélni hogy jól érnek hozzám, hogy szerethető vagyok amikor idegesítőnek érzem magam. Hogy számít amit adni tudok, akkor is ha nem tökéletes. Hogy szépnek érezhetem magam, függetlenül attól hogy milyen a testem másokhoz viszonyítva, mert önmagamért lehetek szép. Hogy pillanatokra megérkezhettem abba, hogy mégis értékes vagyok. Csak úgy. 

A teljesítményemtől, a kinézetemtől, a viselkedésemtől függetlenül.

Egy védett térben, ami nem a megszokott világ, ahol végre lehet máshogy is érezni mint eddig.

Nem váltódott meg az életem varázsütésre, de apró cseppenként elkezdtem önmagamból visszakapni valamit. Nem nőttek hirtelen szárnyaim, nem történtek nagy csodák. Csak jelen-lét, figyelem adás és kapás, hiteles mozdulatok, kapcsolódások, érintések. Jelei az életnek, amiből el lehet kezdeni levegőt venni. Betöltögetni azt a hatalmas űrt.

Nem történt semmi különös…

KÖVETKEZŐ GYAKORLÓNAP: 2020. JANUÁR 25.

Gyakorlónapra a tanítványaimat várom szeretettel! Lehet, hogy még csak az első szintet végezted el, lehet, hogy már mind a négyet: ettől függetlenül várlak téged is gyakorlónapra! Mindig van hova tovább fejlődni, mindig érdemes gyakorolni, és mindig jó együtt lenni.

Mint mindig, most is nyitókörrel kezdjük a napot, délelőtt bodywork gyakorlatokkal folytatjuk, délután pedig masszázscsere, végül zárókör. A gyakorlónapon lehetőséged van elsajátítani új mozdulatokat is, de jó alkalom ez arra is, hogy finomítsd, tökéletesítsd, pontosítsd az eddig megtanult mozdulataidat, valamint hogy tovább lágyítsd és integráld a személyiséged. Ha fejlődni szeretnél a masszásztechnikában, töltődni és biztonságos térben lenni, akkor tarts velem!

A megszokott módon délelőtt 9 és este 6 között leszünk együtt.
Helyszín: 1196 Budapest, Fő utca 99., Nagyterem (a volt Három Lótusz Jógaműhely Buddha terme, jelenleg ez “Velünk lehet” névre hallgat )
Létszám: minimum 4, maximum 8 fő.
Részvételi díj: 16.000 Ft.
Jelentkezési határidő:  2020. január 4.
A helyedet 6.000 Ft előleg befizetésével tudod biztosítani, ennek határideje: 2020. január 11.
FIGYELEM! A gyakorlónapra bejelentkezni a baksaanna@gmail.com címen tudtok, a facebook eseménynél nem elég bejelölni, hogy jöttök!

Várlak titeket szeretettel!