Bemutatkozik Haszonits Zoltán

A tavaly nyáron indított sorozat harmadik része következik. Az interjúsorozatban bemutatkoznak a tanítványaim, így közelebbről is megismerhetővé válnak, jobban láthatóvá és érthetővé válik, hogy ki hogyan indul neki ennek az útnak, illetve hogy mit adott neki a tanfolyam. A most következő részben Haszonits Zoltánnal olvashattok interjút.
Aki kérdez: Adorján Éva – innentől átadom neki a szót!

Haszonits Zoli egyetlen férfiként végzett velünk a polinéz masszázstanfolyamon. Nekünk lányoknak a bodywork gyakorlatokon és a masszázs tanulásakor is hasznunkra vált, hogy volt aki képviselte az erősebb nemet. De milyen volt Zolinak ez a helyzet, és mit kapott a tanfolyamtól, a masszázstól?
Hogyan találkoztál a polinéz masszázzsal, és minek a hatására döntöttél úgy, hogy elvégzed a tanfolyamot?

A polinéz masszázzsal önismereti utazásom során találkoztam. Egyéni terápiám során lehetőségem volt előadásokra is látogatni, ahol a Polinéz masszázstanfolyam is szerepelt az ajánlott személyiségfejlődési lehetőségek közt. Bár fogalmam sem volt, hogy pontosan milyen ez a masszázs és milyen lehet ezt tanulni, de az összes előadás és csoportos foglalkozás közül erre voltam a legkíváncsibb, ez vonzott a legjobban. Akkor – belső megérzés alapján – ezt az egyet választottam ki. Semmilyen masszázs múlttal nem rendelkeztem; csak egy-két, szívemnek kedves és kivételes személyt masszíroztam meg korábban; csak úgy tudatosság nélkül, rögtönözve.
A tanfolyam előzetes meghallgatása előtt életemben először vettem részt masszázson, a polinéz gyökerű Ma-uri masszázson, Natkai Áginál. Az élmény meghatározó és erős volt, mély érzéseket ébresztett bennem. Amit meg tudtam fogalmazni, az az, hogy ez nem is foglalkozás vagy munka, hanem egy gyönyörű hivatás.
A tanfolyamot a saját magam megismerése miatt kezdtem el, kiegészítve az akkor már folyamatban lévő egyéni terápiámat. Terapeutám is megerősített abban, hogy ez számomra jó és javasolt lehetőség arra, hogy az elakadásaimon dolgozzak.

Milyen érzéseket váltott ki belőled, hogy valószínűleg csak nők vesznek majd részt rajtad kívül?

A szégyenlősségem, gátlásosságom és félelmeim hatalmas falakat emeltek bennem, így ezekkel az érzésekkel nem volt könnyű. Szerintem akkor is ugyanígy éreztem volna magam, ha férfiak is vannak a tanfolyamon.

Változott ez az elvonulások alatt?

Nagyon lassan, fokozatosan oldódtam; ahogy egyre jobban megismertük egymást, úgy egyre inkább mertem megnyílni a többiek előtt. Óráról-órára, napról-napra, hónapról-hónapra. Nagy segítségemre volt egy korábbi pár napos csoportterápia tapasztalata is, így nem volt teljesen ismeretlen a gondolataim, érzéseim megosztása a többiekkel. A tanfolyam felépítése és feladatai szintén sokat segítettek, melyek az egyes testrészek masszázsához fokozatosan hangoltak engem.
Visszatekintve a tanfolyamra nagyon szerencsés és kivételes helyzetem volt, egyedüli férfiként úgy érzem sok elfogadó szeretetet kaptam. És ez most is így van.

Volt olyasmi, ami félelmet, bizonytalanságot keltett benned a jelentkezés előtt, vagy a folyamat alatt? Változott ez közben?

Jelentkezés előtt az bizonytalanított el, hogy ez a masszázs erősen női energiájú, és nem szerettem volna feminin oldalam erősíteni.
A tanfolyam alatt sok elakadásommal találkoztam. Volt, hogy kellemetlen érzéseket éltem át amikor érintettek, és féltem érinteni bizonyos gyakorlatoknál. Még törülközővel takarva is voltak helyzetek, melyeknél kiszolgáltatottságot éreztem.
Ezek a bizonytalanságok és félelmek egy bizonyos szintig oldódtak a határokat tiszteletben tartó, megtartó bizalomban. Ami biztos, hogy találkoztam ezekkel az érzéseimmel és így ráláthatok elakadásaimra, melyek meghaladásán így tudatosabban dolgozhatok.

Ahogy nálam, nálad is nagy hangsúlyt kapott az önismeret, a terápiás folyamat. Mit kaptál, milyen változásokat hozott a masszázstanfolyam 5 hónap távlatából? Mi az, amit a tanfolyamról integrálni tudtál az életedbe?

Igen, az önismereti utazásom fontos része a masszázstanfolyam. Számomra kiemelten értékes a valós tapasztalása a szeretetnek, a bizalomnak, a tiszteletnek és az őszinteségnek. Ezek, a számomra meghatározó értékek a tanfolyam alapvető pillérei is. A masszázs során – az önmagukban csak szépen csengő szavak – valós értékkel és élettel megtöltött tapasztalássá és átéléssé váltak.
Sokat erősödtem. Sokkal stabilabban meg tudom húzni és meg is tudom tartani a határaimat. Felvállalom magam fényemmel és árnyékommal együtt. Jó és rossz érzéseimmel együtt. Az önismeret, az őszinteség és az önazonosság pedig a játszmamentesebb, a valódibb emberi kapcsolatokat erősíti az életemben.
Meg tudom fogalmazni és ki tudom mondani amit érzek. Ezzel párhuzamosan sokkal jobban értem embertársaim, nyílt megnyilvánulásom ezt a minőséget erősíti az erre nyitottaknál.

Masszírozol, vagy tervezel ezzel foglalkozni?

Jelenleg ritka alkalmakkor gyakorlok. Számomra az a biztonságos, amikor azokkal gyakorolhatok akiket ismerek. Elképzeltem azt a jövőt amikor ezzel a hivatással kiegészítem majd az életem. Ezzel kapcsolatosan sok kihívással és feladattal kell szembenéznem az életem egyéb területein is.

Köszönöm a válaszaidat Zoli!

Bemutatkozik: Harmath Marianna

A tavaly nyáron indított sorozat harmadik része következik. Az interjúsorozatban bemutatkoznak a tanítványaim, így közelebbről is megismerhetővé válnak, jobban láthatóvá és érthetővé válik, hogy ki hogyan indul neki ennek az útnak, illetve hogy mit adott neki a tanfolyam. A most következő részben Harmath Mariannaval olvashattok interjút.
Aki kérdez: Adorján Éva – innentől átadom neki a szót!

Mariannal együtt végeztük el a Polinéz masszázstanfolyamot, a második szinten kerültünk egy csoportba. Négy hónap telt el mióta elváltunk, kíváncsian kérdezem, milyen változásokat hozott az életébe, bő egy évvel az első lépések után. Hogy találkoztál először a polinéz masszázzsal, és mi az, ami a tanfolyamra hozott?

Egy önismereti csoportban találkoztam Annával, aki a polinéz masszázstanfolyamot vezeti. Az ottani belső munka, a bodywork gyakorlatok által önmagam megismerése, működésem megértése fontossá vált számomra. Azt tudtam, hogy a polinéz masszázs-képzés intenzív önismereti munkán alapul, éreztem, hogy csak javamra válhat, és ha még masszírozni is megtanulok, azáltal még több lehetek.
De egyáltalán nem készültem masszőrnek.

Mi történt veled, benned a tanfolyam alatt? Voltak nehézségek?

A masszázstanfolyam életem egyik legbátrabb döntése volt, hiszen semmi közöm nem volt addig hozzá.
Már az első szint meghatározó élmény volt számomra, ami után még eldönthettem, hogy akarom-e folytatni. Magam is meglepődtem, hogy mennyire élveztem a mozdulatok elsajátítását és azt a belső munkát, ami ezt megalapozta, azt a folyamatot, ami elindult bennem. Fél év telt el a folytatásig, s addigra kétség sem fért hozzá, hogy folytatom.  Mindent megtettem, hogy ott lehessek, ami nem is tűnt olyan egyszerűnek a munkám és a határidők mellett.
Maga a tanfolyam fizikailag, de főleg érzelmileg megterhelő folyamat volt. Nem csak egy csodálatos masszázstechnikát tanulhattam meg, de sokat tanultam magamról. Fontossá váltam magam számra, s megérkezett az egészséges önzés, a tudat, hogy ha én jól vagyok, akkor a környezetem is jól tud lenni.
Puhább lettem, elfogadóbb, türelmesebb. A lassú, lágy zene, a lassú mozdulatok által megtanultam lelassulni. Ez kifejezetten nehéz volt számomra. Szeretek gyorsan túl lenni a feladatokon és tovább haladni. De ez most más, itt minden mozdulathoz a teljes figyelmem szükséges. Benne lenni a pillanatban biztonságot, tiszteletet adni mozdulatok által ez számomra nagyon fontossá vált.

Mi a legértékesebb neked, amit itt kaptál?

A legértékesebb élményem szép lassan, lépésről lépésre érkezett s a végén nagyon markáns élménnyé, érzéssé formálódott, s ez a saját szerethetőségem.
Fantasztikus érzés, hogy tudok masszírozni, nem is akármilyen technikával! Ez igazi minőségi változást hozott az életembe, igazán többnek és különlegesnek érzem magam tőle. Ó, és végül, de nem utolsó sorban a születésnapomat, ami kétségkívül a legemlékezetesebb. Egy különleges masszázzsal, egy különleges tematikával felépített nappal, ami fantasztikus felszabadultság-élményt adott.

Volt, amitől féltél mielőtt belevágtál, vagy ami a tanfolyam alatt ijesztett meg? Változott ez közben?

Nem igazán tudtam mibe vágok bele. Elképzelésem sem volt arról a rendkívül intenzív érzelmi cunamiról, ami a tanfolyam különböző szintjein ért. Ijesztő volt számomra, hogy valójában úgy mentem a tanfolyamra, hogy semmi közöm nem volt hozzá, míg többen is voltak, akik ezzel foglalkoztak. Kicsinek és ügyetlennek éreztem magam. Mit keresek én itt? Meg tudok-e felelni? Szorongtam jócskán mindentől. Rettenetesen izgultam minden masszázs előtt, főleg ha már képzett társamon kellett gyakorolni. De szerencsére ez a sok-sok gyakorlás által elmúlt.
A Polinéz masszázs kívülről nézve is egy csodás tánc a test körül, bevallom először nem hittem, hogy én ezt képes leszek megtanulni. Aztán amikor az első alkaros mozdulatot megtettem elszállt minden kétségem. Úgy éreztem megérkeztem. Innentől kezdve magával ragadott.

Teljesen más területen dolgozol, más közegből jössz. Mit hozott a masszázs az életedbe, és hogyan tudod ezt integrálni tanfolyam befejeztével?

Már nem akarok mindig erős lenni, ha megengedőbb vagyok magammal szemben, akkor ez tud működni mással szemben is, s ez jó hatással tud lenni a mindennapi munkámra, kapcsolataimra. Jobban tudok segítséget elfogadni, sőt, akár kérni is. Mindaz, amit itt tanultam adott egyfajta belső stabilitást. Ez a belső erőforrás segít átlendülni a nehezebb stresszes időszakokon.

Hogy látod magad pár év múlva, mi az ami a masszázstanfolyam hatására várod, szeretnéd hogy változzon? Mik a céljaid a masszázzsal?

Nem gondoltam, hogy ennyire fontossá válik számomra a polinéz masszázs. Nagyon jó érzés benne lenni, igazán ki tud kapcsolni, teljesen magával ragad és elcsendesít. Amikor csak tehetem, masszírozok, ha hosszabb ideig kimarad, nagyon tud hiányozni. Vannak céljaim vele, de a mikor és a hogyan még legyen a jövő titka.

Köszönöm a beszélgetést Marianna!

Szolgálati közlemény

Kedves Érdeklődő!
Napok óta gondolkozom rajta, hogy mi is lenne a helyénvaló döntés a koronavírus-járvány kapcsán, és végül ma arra jutottam, hogy saját magam, a családom és természetesen a tanulóim, azaz a ti védelmetek érdekében is a következő hetekre tervezett tanfolyamokat és gyakorlónapokat lemondom. Az így elhalasztott eseményeket későbbi időpontra hirdetem majd meg – egyelőre még a teljes bizonytalanság miatt a konkrét időpontokkal várok.
Remélem, hogy rövid időn belül feloldhatóvá válik akár az általam, akár a kollégáim által beiktatott masszázs- és masszázstanfolyam-szünet és visszatérhetünk a normál üzemmódba, hiszen érintés, jó érintés nélkül épp lehet élni, de minek… 
Megértéseteket ezúton is köszönöm!
Vigyázzatok magatokra és egymásra!

Bemutatkozik: Filler Ildikó

A tavaly nyáron indított sorozat második darabjára várni kellett kicsit, de megérte, azt hiszem. Az interjúsorozatban bemutatkoznak a tanítványaim, így közelebbről is megismerhetővé válnak, jobban láthatóvá és érthetővé téve, hogy ki hogyan indul neki ennek az útnak, illetve hogy mit adott neki a tanfolyam. A most következő részben Filler Ildikóval olvashattok egy igencsak személyes hangvételű interjút.
Aki kérdez: Adorján Éva – innentől átadom neki a szót!

Filler Ildit a Polinéz masszázstanfolyam II. szintjén ismertem meg, és nagyon megszerettem őt. Óriási szeretettel, türelemmel és nyitottsággal fordul mások felé, amit a vendégei is bizonyára éreznek – Ildi ugyanis masszőrként dolgozik saját vállalkozásában, a Varázsérintésben, Kispesten.
Hol találkoztál a polinéz masszázzsal, és mi az, ami annyira megfogott benne, hogy te is meg akartad tanulni?

Először talán úgy 2004 körül találkoztam a Polinéz masszázzsal egy asztrológia-táborban. Alig vártam, hogy kipróbálhassam. Az első élményeim olyannyira kellemesek voltak, hogy eljátszottam a gondolattal, ezt nekem is meg kell tanulom egyszer. És, hogy mit értek kellemes alatt? A masszázs alatt végig úgy éreztem magam, mintha egy víztükör tetején, vagy egy tóban lebegnék. Mintha a víz hullámzása, a levegő érintése, a napfény finom melege simogatná végig a testemet. Biztonság, védettség, elfogadás – ezek az érzések jelentek meg bennem. Úgy vélem, akkoriban ezekre volt a leginkább szükségem.

Ez a benyomásod változott a tanfolyam alatt? Lett esetleg mellette vagy helyette más, amit kiemelnél?

Ez a benyomásom nemhogy változott, még erősödött is a tanfolyam alatt. Ezek mellett pedig megjelent még valami a számomra. Hogy szerethető vagyok. Hogy önmagam által is szerethető vagyok. És ez egy nagyon klassz élmény. Nem csak tudom, nem csak gondolom, hanem már érzem is, hogy képes vagyok elfogadni és megszeretgetni a bennem élő pici Ildit, és a felnőtt nőt is. Fontossá váltam saját magam számára.

Volt, amitől féltél mielőtt belevágtál, vagy ami a tanfolyam alatt ijesztett meg?

Igen volt. Féltem attól, hogy megütöm-e azt a mércét, amely szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy olyan minőségben tudjak, legyek képes masszírozni, adni ezt az élményt, mint masszőr, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Rettegtem attól, hogy a tanfolyam során elsajátításra váró mozdulatokat, masszázsfogásokat valóban képes leszek-e megtanulni.
Féltem Tőled, és a többiektől is. Hiszen azt már tudtam, hogy szükséges lesz megmutatnom magam, a lényem azon belső részeit is, amit kevesen ismernek. Együtt tölteni ennyi időt másokkal, akikkel korábban még sosem találkoztam, felvállalni magam, a kis berögzült szokásaimat, nézeteimet, véleményemet, hát…
Volt más is, ami ugyan meg nem rémisztett, azonban sokat foglalkoztatott a tanfolyam alatt. Vajh mikor jutok el arra a szintre, hogy gondolkodás nélkül, a sorrenden való töprengés nélkül, belefeledkezve önmagam is, tudjam úgy csinálni a Polinéz masszázst, hogy a vendégem egy emlékezetes élménnyel térjen haza.

Változott ez idő közben?

Természetesen változott. A sok együtt töltött nap  során olyan mélységben ismertük meg egymást, ahol már nincs ítélkezés.
Igyekeztem minél többet gyakorolni a masszázsfogásokat, és ma már rutinosan követik a mozdulataim a tanultakat. Úgy érzem van még mit finomítani, pontosítani, azonban így is minden percét élvezem a Polinéz masszázsnak.

Mindketten masszőrként csatlakoztunk a csapathoz, neked jelentett ez könnyebbséget, vagy nehézséget a tanfolyam alatt?

Inkább némi nehézséget jelentett. Hiszen már van egy kialakult stílusom, rutinom, ami ezen a tanfolyamon olykor-olykor bekavart a fejemben, amikor az ízületi masszázsfogásokat tanultam. Az ötödik nap végére pedig teljes volt a káosz. Ezen azonban hétről hétre segített a gyakorlás, így most már úgy illeszkedik bele a Polinéz masszázs a repertoáromba, ahogy szeretettem volna.

Szereted, ha masszíroznak? Hogy éled meg ha te fekszel az ágyon, változott ez valami módon a tanfolyam alatt?

Ó, én mindig is szerettem, ha masszíroznak. Tinikoromban egy idős néni gyömöszölte meg a hátamat olykor-olykor, amikor már nagyon fájt. Később a korábban már említett táborban találkoztam egy sráccal, aki akkoriban kezdett masszőrként dolgozni, és sok-sok évig hozzá jártam.
Ami változott bennem a tanfolyam alatt az az, hogy megfogadtam magamnak, rendszeresen fogok Polinéz masszázsra is járni.

A vendégeid hogyan fogadják a polinéz masszázst? Kinek ajánlod, van-e, akinek nem?

A vendégeim rendkívüli örömüket fejezték ki, amikor belekezdtem a tanfolyamba. Tudták, hogy számukra még kellemesebb lesz a nálam töltött idő. Ugyanis egy-egy alkalommal számukra is adtam némi ízelítőt, kedvcsinálót a Polinéz masszázsból. Így volt, aki már kifejezetten erre a szolgáltatásomra foglalt időpontot magának.
Személy szerint én azt szoktam javasolni, hogy mivel a Polinéz masszázs nagyobb hangsúlyt fektet az ízületekre, mint az izmokra, bár így lágy és erőteljes egyszerre, akkor nyújthat számukra igazán felemelő élményt, amikor már a korábbi hát-és vagy derékfájdalmaik nem nehezítik meg a hétköznapjaikat. Azaz, először orvosoljuk azt a problémát, ami miatt felkerestek, hogy aztán olyan minőségben tapasztalhassák meg a Polinéz masszázst, amint azt én is megéltem.

Köszönöm Ildi az interjút!

Következő gyakorlónap: 2020. március 28.

Gyakorlónapra a tanítványaimat várom szeretettel! Lehet, hogy még csak az első szintet végezted el, lehet, hogy már mind a négyet: ettől függetlenül várlak téged is gyakorlónapra! Mindig van hova tovább fejlődni, mindig érdemes gyakorolni, és mindig jó együtt lenni biztonságos, elfogadó térben, közegben.
A márciusi gyakorlónapnak nem lesz kiemelt témája, bármilyen kérdéssel, nehezen kivitelezhető mozdulattal kapcsolatosan lehet kérdezni, ismételni, pontosítani (akár a tanfolyamon tanultad azt, akár a gyakorlónapok valamelyikén).
Mint mindig, most is nyitókörrel kezdjük a napot, délelőtt bodywork gyakorlatokkal folytatjuk, délután pedig masszázscsere, végül zárókör. Ha fejlődni szeretnél a masszázstechnikában, töltődni és biztonságos térben lenni, akkor tarts velem!

A megszokott módon délelőtt 9 és este 6 között leszünk együtt.
Helyszín: SZÍV UTCAI ÉLETMÓDSTÚDIÓ (1063 Budapest, Szív utca 9.)
Létszám: minimum 4, maximum 8 fő.
Részvételi díj: 16.000 Ft.
Jelentkezési határidő:  2020. március 14.
A helyedet 6.000 Ft előleg befizetésével tudod biztosítani.
FIGYELEM! A gyakorlónapra bejelentkezni a baksaanna@gmail.com címen tudsz, a facebook eseménynél nem elég bejelölni, hogy jönnél!

Várlak szeretettel!

Báb

Sokat olvashattok arról ezen az oldalon, hogy én, mint a Polinéz masszázstanfolyam tanára mit gondolok arról, hogy miért és kinek érdemes erre az útra lépnie, hogy miben és hogy tud segíteni ez a képzés. De szeretem, amikor nem én győzködlek erről titeket, hanem a részvevők közül szeretné valaki megosztani veletek a tapasztalatait. Azt gondolom, hogy ez hitelesebb és még őszintébb képet adhat az érdeklődők számára.
Adorján Éva beszámolójának itt olvashatjátok az első részét, itt a másodikat, itt pedig a harmadikat. Most pedig a negyedik részt hoztam el nektek.

A tanfolyam negyedik, utolsó szintjére zaklatottan, nyugtalanul érkezem. Nem tudom mi van, mintha magam előtt futnék. Mintha épp mindig valami mást kéne csinálnom, mintha valami fontosat elfelejtettem volna. Néha azon kapom magam, hogy már levegőt sem veszek.

A bodywork gyakorlatok első élménye, hogy nem tudok a zenére mozdulni, nincs ami elindítson. Hiányzik valami alap(vető), pedig ott van bennem a mozdulat, a vágy. Ettől frusztrált leszek. Ugyanezt élem meg az életemben is, nincs honnan indulni, lendületet, erőt venni, pedig minden képesség ott van bennem, tudom. Olyan, mint a gyerekkoromban gyakran visszatérő álom: futnék, de nem mozdul a testem. Tudom hogy képes vagyok rá, mégsem sikerül.

Masszírozni jó. Eddigre nagyjából egyértelművé vált, hogy dolgom van az érintéssel mégis. Az évek alatt eltávolodtam a masszázstól, és most összeállt a kép, miért is érzek hívást erre kezdettől. De masszázst kapni, annak ellenére hogy nagyon vágyom rá, nem mindig teljes ellazulás. Volt persze ágyon szétfolyás is, tudom, hogy ezt is meg tudom élni benne, de most inkább a düh és a frusztráció jön elő. A fenébe is, pedig annyira szeretném élvezni!

Na jó, rendben, végül is nem az élvezerért jöttem. Feltett szándékom volt a sötét bugyraimban turkálni, hiszen ritka alkalom, hogy lehetőségünk van eljutni, elpuhulni odáig. Egy regresszív állapotban pedig, tulajdonképpen adekvát reakció ez is. Itt, a masszázsok és bodywork gyakorlatok puha, biztonságos ritmusában lerepedt a felnőtt-jelmez, és én egyszerre nyűgös, „hisztis” kislány lettem. Semmi nem elég jó.

És itt lehet nem jó is, itt ennek is tere van. Lehetek „rossz”, kellemetlen, lehetek önmagam. Tartotok. Én pedig elkezdhetem keresni a talajt. Az erőmet, azt a biztos pontot, az alapot ahonnan mozdulni tudok.

Csend van, lassan levegőt venni is elkezdek. És ahogy lassulok vissza önmagamhoz, kiderül, hogy az origóm is megvan valahol. Csak folyton rohanok, valami folyton hajt hogy fussak előre, mielőtt ebből a belső erőpontból vehetnék lendületet.

És akkor bevillan a kisbaba aki kiságyban alszik, egyedül a sötét szobában, aki nem sír, nem hisztizik és időre éhes. Mikor követtem én valóban a saját, belső ritmusomat, szükségleteimet? A külvilágnak igyekszem megfelelni, vélt és valós elvásároknak, az önmagamhoz való kapcsolódás helyett. Hirtelen tisztán láttam ezt a régi, belém égett mintát, pedig mindig azt hittem, autentikus vagyok. Nem akartak ügyvédnek / közgazdásznak / orvosnak nevelni – és tudom, nagyon sokan még arra is azt mondanák, hogy bárcsak – járhatom a magam útját, tudatosan figyelek, tudom mit akarok… mégsem önmagamból mozdulok, mégsem (vagyok) elég jó valahogy…

Hát eddig jutottam. Nem lett szépen lekerekített ív, sem szirupos hepiend. Most vagyok csak igazán összezavarodva, hát ez a film csak most kezdődik. De érzem hogy jól van ez így, mély, megkövesedett zacc kavarodott fel. Természetes is hogy IDŐ, mire kezdek vele valamit.

Bebábozódtam, pár hónapig hagyjatok. 

Következő gyakorlónap: 2020. február 29.

Gyakorlónapra a tanítványaimat várom szeretettel! Lehet, hogy még csak az első szintet végezted el, lehet, hogy már mind a négyet: ettől függetlenül várlak téged is gyakorlónapra! Mindig van hova tovább fejlődni, mindig érdemes gyakorolni, és mindig jó együtt lenni.

A februári gyakorlónap témája a hát és a láb kiegészítő mozdulatai.
Olyan technikákat fogok mutatni, amikről eddig nem esett szó egyáltalán. Aránylag könnyen elsajátíthatóak, ám mégis nagyon intenzív hatásuk van, imádni fogjátok, ezt garantálom!

Mint mindig, most is nyitókörrel kezdjük a napot, délelőtt bodywork gyakorlatokkal folytatjuk, délután pedig masszázscsere, végül zárókör. A gyakorlónapon lehetőséged van elsajátítani új mozdulatokat is, de jó alkalom ez arra is, hogy finomítsd, tökéletesítsd, pontosítsd az eddig megtanult mozdulataidat, valamint hogy tovább lágyítsd és integráld a személyiséged. Ha fejlődni szeretnél a masszázstechnikában, töltődni és biztonságos térben lenni, akkor tarts velem!

A megszokott módon délelőtt 9 és este 6 között leszünk együtt.
Helyszín: 1196 Budapest, Fő utca 99., Nagyterem (a volt Három Lótusz Jógaműhely Buddha terme, jelenleg ez “Velünk lehet” névre hallgat )
Létszám: minimum 4, maximum 8 fő.
Részvételi díj: 16.000 Ft.
Jelentkezési határidő:  2020. február 8.
A helyedet 6.000 Ft előleg befizetésével tudod biztosítani.
FIGYELEM! A gyakorlónapra bejelentkezni a baksaanna@gmail.com címen tudtok, a facebook eseménynél nem elég bejelölni, hogy jöttök!

Várlak titeket szeretettel!

A januári gyakorlónap képei

Épp csak hazaértünk a múlt heti várandósmasszázs-tanfolyamról vasárnap este, a következő szombaton már gyakorlónap volt. Úgy volt, hogy négyen vesznek részt rajta, végül sajnos az egyik jelentkező megbetegedett, és nem tudott eljönni.

A páratlan létszám miatt adta magát az ötlet, hogy négykezes masszázsokban gondolkodjunk, így is lett végül és senki sem bánta meg. Még jó – ez azért eléggé a hedonizmus csúcsa, amikor két masszőr masszíroz egyszerre, ezzel a csodás érintéssel, finomsággal, jelenléttel.

Persze volt most is bodywork, a tűz témáját jártuk kicsit körbe, kívül és belül. Mivel kevesen voltunk, a tér pedig aránylag nagy, hát jól bemozogtuk az egész teret. Többen is arról számoltak be, hogy egészen más érzés volt így, hogy ennyire szabadon lehetett nyargalni, ugrálni, volt, akinek másnapra komoly izomláza is lett tőle. És mivel magam is beálltam kicsit mozdulni, lélegezni, magamra figyelni, hát én is csak megerősíteni tudom, belőlem is valami egészen gyermeki minőséget hívott elő, zabolátlanságot, felszabadultságot a puszta üres tér. Szuper volt!

A napot a megszokott módon nyitókörrel kezdtük és zárókörrel zártuk, megosztottuk egymással, ki merre tart az életében, mit élt át a gyakorlónapon, mi okozott örömöt és mi nehézséget – pont, ahogy a tanfolyamokon is szoktuk.

Hoztam most is pár képet, hogy ti is lássátok, milyen is egy gyakorlónap hangulata.

Legközelebb február 29-én tudunk így együtt lenni, gyakorolni, pár új dolgot is tanulni, mozdulatokat finomítani.
Gyertek, jelentkezzetek időben, várlak titeket szeretettel!

NEM TÖRTÉNT SEMMI KÜLÖNÖS

Sokat olvashattok arról ezen az oldalon, hogy én, mint a Polinéz masszázstanfolyam tanára mit gondolok arról, hogy miért és kinek érdemes erre az útra lépnie, hogy miben és hogy tud segíteni ez a képzés. De szeretem, amikor nem én győzködlek erről titeket, hanem a részvevők közül szeretné valaki megosztani veletek a tapasztalatait. Azt gondolom, hogy ez hitelesebb és még őszintébb képet adhat az érdeklődők számára.
Adorján Éva beszámolójának első részét itt olvashatjátok: Mit keresek én egy polinéz masszázstanfolyamon?, a másodikat pedig itt: Mi van, ha mégsem történik semmi?, most pedig a harmadik részt hoztam el nektek.

Nem történt semmi különös.

Harmadik szint. Valamivel kevesebb elvárással, és magamban csinos kis zűrzavarral érkeztem a tanfolyamra. Négy héttel korábban úgy mentem haza, hogy valami bennem ragadt, most pedig elkezdett belül kavarogni.

Ennyi együtt töltött idő után a felszínre törtek, vagy nyilvánvalóbbá nagyítódtak a félelmeim hogy túl sok vagyok, hogy tuti hisztisnek, kellemetlennek, idegesítőnek tartanak a társaim. Már az indulás előtt belekavarodtam önmagamba, és szégyenben tocsogva érkeztem meg a tanfolyamra (ezek a véletlenek!). Aztán a bodywork gyakorlatok és a masszázsok alatt is fel-fel buggyant belőlem a félelem hogy túl sok vagyok, hogy elég jó vagyok-e, megfelelek-e. A félelem az autoritástól, vagy hogy autoriter vagyok. És a szégyen. Szégyen mindig és minden miatt, mintha a lényem szerves része lenne.

Valahogy belém kódolódott, hogy akkor vagyok szerethető, ha hasznos/okos/szép vagyok és minimum tökéletes. Csak mások miatt lehetek értékes, és persze másokhoz viszonyítva. Folyamatosan éhezem az elismerést, a visszajelzést, mintha anélkül nem lennék senki. Áttetszővé válnék, kiürülnék. Eltűnnék.

Ha pedig megkapom a pozitív visszacsatolást, szinte rögtön mintha tízszeres erővel törne rám a HIÁNY. Mondjátok még hogy jó vagyok, hogy számítok, hogy értékes vagyok!

De betölthető valaha ez a hiány? Lehetek még valaha elég jó?

Végül nem történt hatalmas beborulás és megváltódás, mint ahogy – remélhetőleg – a többségünkkel nem történtek hatalmas traumák sem (én szerencsésnek mondhatom magam). De ki az, aki méregeti a sérelmeinket, aki megállapíthatja, hogy a szégyeneim mennyire fájnak, hogy mekkora az űr belül? Ki méri le, hogy a félelmeim mennyire korlátozzák az életem? Mert a nonstop szégyen és a sosem vagyok elég jó érzés csak befolyásolja a mindennapjaimat, a kapcsolataimat, a boldogulásomat. A sok apró kis felbuggyanó szar igenis jelentőséggel bír.

Ahogyan fontos és jelentős a sok apró kis nemszar is. Megélni hogy jól érnek hozzám, hogy szerethető vagyok amikor idegesítőnek érzem magam. Hogy számít amit adni tudok, akkor is ha nem tökéletes. Hogy szépnek érezhetem magam, függetlenül attól hogy milyen a testem másokhoz viszonyítva, mert önmagamért lehetek szép. Hogy pillanatokra megérkezhettem abba, hogy mégis értékes vagyok. Csak úgy. 

A teljesítményemtől, a kinézetemtől, a viselkedésemtől függetlenül.

Egy védett térben, ami nem a megszokott világ, ahol végre lehet máshogy is érezni mint eddig.

Nem váltódott meg az életem varázsütésre, de apró cseppenként elkezdtem önmagamból visszakapni valamit. Nem nőttek hirtelen szárnyaim, nem történtek nagy csodák. Csak jelen-lét, figyelem adás és kapás, hiteles mozdulatok, kapcsolódások, érintések. Jelei az életnek, amiből el lehet kezdeni levegőt venni. Betöltögetni azt a hatalmas űrt.

Nem történt semmi különös…