Egy ma reggeli beszélgetést osztok meg veletek, kis kiegészítésekkel és a neveket természetesen megváltoztattam, úgysem ez a lényeg benne. Sokak kérdését tette fel Zsuzsa egy zárt csoportban:
Szeretnék kérdezni tőled, és azért írom nyilvánosan, hátha másnak is lehet ilyen “nehézsége”… Én nagyon elmennék valamikor hozzád masszázsra, de őszintén szólva nekem ez a pucérság, ez nehezen megy, bár sokkal jobban, mint pár éve. Az muszáj? Kéretik nem röhögni…

Petra, aki járt már nálam masszázson, gyorsabban válaszolt, mint én: Zsuzsa, én úgy mentem el először, hogy hozzám ne érjen senki, különben is, repedtsarkú vagyok, undorító. És a pucérság is nagyon zavart, és kb fél óra volt, mire mondta Baksa, hogy most érzi, hogy már nincs minden izmom befeszülve, és beleengedtem magam a masszázsba. Én megértem, hogy nagy para, de csak először ilyen, aztán már erre fogsz vágyni folyton. Meg eltakargat törülközővel, nem kell ott kitárulkozva fetrengeni.

Aztán én is láttam az üzenetet és a következőt írtam a válaszomban:
Jó, hogy kérdezed Zsuzsa, mondom a rövid válaszom: a polinéz masszázsok ruhátlanok alapvetően, és törülközővel gondosan takarva van végig minden intim terület.

De mondom a hosszút is.

Akit feszélyez a mezítelenség, az ne vetkőzzön le semmiképp! Annyi ruhában, fehérneműben maradjon, amiben ő komfortosan érzi magát. Nem az a fontos, hogy nekem mi a kényelmes vagy hogy más miben van jól, még az sem fontos, hogy hogy szokott kinézni egy polinéz masszázs… az egyetlen fontos dolog az az, hogy aki jön masszázsra, az el tudjon lazulni és hogy biztonságban érezze magát. Nem “szedek” le senkiről olyan ruhát, amit magától nem akar levenni. Nincs értelme úgysem. Kontraproduktív. A polinéz masszázs pont attól fantasztikus, hogy a lehető legbiztonságosabb teret hozza létre köréd, amiben kiengedhetsz, ellazulhatsz, ami rólad szól. Ehhez már csak a hab a tortán a különleges technika, ami segíti a relaxációt a test két oldalán ellentétes irányú, hosszú, simító mozdulatokkal, de önmagában a technika semmit sem ér, ha a biztonság és a tisztelet (a határaidnak a tiszteletben tartása) nincs ott alapból. Sokfélén vagyunk a testünkkel is, az intimitással, az érintéssel, és ez mind teljesen rendben van. Lehet mondjuk csak hátmasszázst kérni, és majd meglátod, hogy milyen neked. Hogy jólesne-e, ha a lábad megmasszíroznám vagy az arcod. És lehet, hogy nem lenne jó elsőre, de másodikra igen. Vagy ötödikre. Minden lehet. Azt szoktam mondani, hogy a polinéz masszázsban lehetőségeket, utakat mutatok, és te választasz: olyat, ami neked jó. Nekem ez a “mi minden lehet még?”, a lehetőségek masszázsa. Nem egy statikus dolog: táncol közben a tested, jobbra-balra föl és le, és minden irányba hajlik és rugalmas. Csak leírva megint abba szaladok bele, hogy ez így lila köd, miközben átélve meg bekúszik az emberbe és iszonyú jó.

Kérdezz te is bátran, akár emailben, akár telefonon vagy itt a bejegyzés alatt kommentben. Örömmel válaszolok minden kérdésre!

– Baksa Anna –