CIKKEK

Ugye tudod, hogy a YouTube-csatornánkon mindig megtalálod a legfrissebb videóinkat? A rövidfilmjeinken keresztül bepillanthatsz a tanfolyamok hangulatába, megismerheted tanulóinkat, és azt is megtudhatod, hogy mit mondanak ők a tanfolyamról.

Ha feliratkozol a YouTube-on, akkor mindig értesülni fogsz róla, ha van friss videónk!

A 2018-as évből a márciusi I. szint videója.

A legelső, azaz 2017-es tanfolyami csoportról készült videó:

A napokban járt nálam. Súlyos beteg hónapok óta, az állapota hol stagnál, hol romlik. Folyamatos halálfélelemben él. Mikor beszélgettünk arról, hogy eljön Ma-uri masszázsra, akkor elmondtam neki, hogy az alapbetegségén nem fogok tudni segíteni, nem szeretném semmiképp hitegetni: természetesen sok minden van, amihez én magam kevés vagyok és fontos, hogy én is tudjam és a klienseimmel is tudassam ezeket a határokat. De abban, hogy kicsit segítsek neki kikapcsolódni, abban, hogy fizikailag megnyugvást, pihenést találjon, töltődjön, abban, hogy a halálfélelmével szembenézzen, és elkezdjen értelmet keresni az életben maradáshoz, abban, hogy a gyerekkori szeretethiányát és érintéshiányát elkezdjük gyógyítani, pótolni, abban mindenképp a segítségére lehetek.
A masszázs alatt érezhetően intenzíven dolgozott: érzésekkel, belső képekkel, emlékekkel. Mikor a hasáról a hátára fordult, váltottunk pár szót (azok kedvéért, akik még nem jártak Ma-uri masszázson: a kezelések alatt nem jellemző a beszélgetés, egy-egy apró visszajelzést leszámítva): azt mondta, hogy úgy érzi, hiányzik neki innen valaki. A következő percekben magában végigvette, hogy vajon ki lehet az… régi, elhagyott szerelmek, elhunyt rokonok vagy rég elfeledett barátok… de nem, nem talált még rá, hogy ki hiányozhat neki. Még egy kis idő eltelt, közben a front résznél jártam már (ez a karokat, a mellkast, és a hasat jelenti, az egész masszázson belül ez a leginkább táncos rész, egyúttal a legtöbb érzelmet felszabadító terület). Hamarosan elérkezett a minden gátat átszakító, felszabadító, gyógyító sírás pillanata.

Kiszakadt, megtalálta.

És aztán, ahogy csitult a sírás, azt mondta:
– Tudod, hogy a bennem élő kicsi lányt masszírozod?

Igen, gondoltam. Nem szóltunk többet a masszázs alatt egymáshoz, mindketten értettük, hogy ez most nem a szavak ideje. Ott és akkor nem volt másra szükség, mint szeretetre, érintésre. Arra, amit – jó esetben – az ember a szüleitől megkap kisgyerekként. Sajnos elvétve találkozom olyanokkal, akiknek épp a jó eset jutott osztályrészül. Szinte mindannyian szenvedünk ennek a hiányától. Azonban jó tudni, hogy ezek a gyerekkori sebek gyógyíthatók.
A masszázs végén magára hagytam őt még pihenni, visszatérni, kint vártam rá. Amikor kijött, hiába látszott rajta, hogy sírt, gyönyörű volt. Átélte és megértette, hogy milyen fontos annak a belső gyermeknek, hogy elég szeretet kapjon. Vitte magával: az ölében, óvta, vigyázott rá. Szerette.

Vajon a te belső gyermeked kap(ott) elég szeretet?
Ha van kedved mesélj, hallgatlak!

– Baksa Anna –

A masszázs után még hosszan pihent a masszázságyon, elmerült a gondolataiban, majd felkelve mesélni kezdett, hogy mi minden történt vele a masszázs során, milyen érzések, emlékek, képek születtek meg benne, majd egy kis szünet után azt mondta:

“… és akkor azt éreztem, hogy jó vagyok, hogy rendben vagyok, és hogy szerethető vagyok… És ezt eddig még soha életemben nem éreztem…”

A polinéz masszázs a legzsigeribb, legősibb módon hat: azon a nyelven szól hozzánk, amit újszülött korunk óta értünk, a test nyelvén. A gyöngéd, de határozott érintések, az alkarral végzett mozdulatok miatti nagy felületű bőrkontakt, a mozdulatok ritmikusságából adódó ringatásszerű érzés, mind-mind kisbaba korunkba visz vissza, és az ott, akkor átélt hiányokat pótolja. Ha nem kaptunk elég érintést a szüleinktől, ha nem öleltek annyiszor magukhoz, mint amennyire szükségünk lett volna, és ha ily módon nem élhettük meg a szerethetőségünket, akkor ezt itt és most tudjuk pótolni, a sejtjeinkben megbúvó emlékeket újraírni. Ha pedig megkaptuk kisbabaként a kellő mennyiségű és minőségű érintést, akkor ezekkel a jó emlékekkel tudunk kapcsolódni újra, így tudunk töltekezni, újra és újra felidézni a rendben vagyok, szerethető vagyok érzését.

– Baksa Anna –

Egy friss, hétvégi tapasztalatom kapcsán gondoltam arra, hogy megosztok veletek pár gondolatot arról, hogy “mit kell csinálni”, “hogyan kell viselkedni” egy masszázs alatt. Mindezt azért teszem idézőjelbe, mert szerintem semmit sem kell csinálni, illetve sehogy sem kell viselkedni. Pár főbb témakör, ami elő szokott fordulni:

Szégyenlősség
Talán segíthet az a gondolat, hogy a testünk szent. Hogy minden testnek megvan a szépsége: épp az egyediségében. A fiatalokéban épp a hamvasság, a középkorúakéban az érettség, az idős testekben a tudás, a tapasztalat. Semmi szégyellni való nincs egyetlen egy testben sem, értünk van, nekünk van a segítségünkre, mozdulunk vele, erőt fejtünk ki, lélegzünk, eszünk, iszunk, szerelmeskedünk vele, örömeink forrása és bánataink visszajelzője. Egyszerűen szép: úgy, ahogy van.

Szőrtelenítés
Sok nő kellemetlenül érzi magát, ha masszázs előtt nem volt ideje szőrteleníteni, és emiatt szabadkozik. Higgyétek el, ez nem probléma. Bár valóban, ma már ritkább, hogy valaki sehol sem szőrtelenít, de én azt gondolom, hogy mindegy, hogy szoktál-e, vagy sem, hogy most épp volt-e rá időd, vagy sem, a lényeg az, hogy ne hagyd, hogy ez zavaró momentummá váljon számodra. Egyben biztos lehetsz: számomra biztos, hogy nem zavaró. És természetesen ugyanez igaz a férfiakra is: hallottam már férfiembertől, hogy ő annyira szőrös, hogy nem mer masszőrhöz menni. És találkoztam már olyan kollégával, aki úgy gondolta, hogy bizonyos szőrösségi szint felett gyantáztasson mindenki, vagy ne járjon masszázsra… Én pedig azt gondolom, hogy nem biztos, hogy mindenki alkalmas arra, hogy másokhoz érjen és a kellő tiszteletet megadja egy másik ember számára…

Hangok
A legtöbb ember számára teljesen természetes, hogy ha a párja masszírozza meg például a hátát, vagy a lábát, akkor a hangjával is kifejezi, ha egy mozdulat jól esik számára. Hivatásos masszőrnél mégis kevesen merik ezt megengedni maguknak. Pedig szerintem nekem, mint masszőrnek is jó visszajelzés, ha valakinek a hangján is hallom, hogy jó, amit csinálok.

Mozdulatok, testhelyzet
A következő téma, ami fel szokott merülni, az az, hogy mennyire “illik” szabadon mozogni. Talán nem lepődtök meg rajta, ha azt mondom, hogy szerintem bármennyire… Ha valamelyik testhelyzet kényelmetlen, változtass kedvedre! Ha utálsz nyújtott lábbal feküdni a hátadon, akkor helyezd el úgy, ahogy neked kényelmes. Ha jól esne egy mozdulatba még jobban belenyújtózni, tedd meg bátran. Ha a front masszázsa alatt úgy érzed, hogy a te kezed is táncra kelne, akkor táncolj vele. Egyáltalán: tegyél bármit, ami úgy érzed, hogy jó lenne a testednek!
Ugyanez igaz arra, hogy ha esetleg fáznál, meleged lenne, túl halk a zene, vagy épp azt szeretnéd, hogy egyáltalán ne is szóljon semmi. Fontos, hogy tudd, érezd: ez az egész rólad szól, érted van, a te kedvedért, a te testi és lelki jól létedért!

(A kép a Dove pár évvel ezelőtti “The perfect body” kampányában szerepelt)

– Baksa Anna –

Egy ma reggeli beszélgetést osztok meg veletek, kis kiegészítésekkel és a neveket természetesen megváltoztattam, úgysem ez a lényeg benne. Sokak kérdését tette fel Zsuzsa egy zárt csoportban:
“Szeretnék kérdezni tőled, és azért írom nyilvánosan, hátha másnak is lehet ilyen “nehézsége”… Én nagyon elmennék valamikor hozzád masszázsra, de őszintén szólva nekem ez a pucérság, ez nehezen megy, bár sokkal jobban, mint pár éve. Az muszáj? Kéretik nem röhögni…“

Petra, aki járt már nálam masszázson, gyorsabban válaszolt, mint én: Zsuzsa, én úgy mentem el először, hogy hozzám ne érjen senki, különben is, repedtsarkú vagyok, undorító. És a pucérság is nagyon zavart, és kb fél óra volt, mire mondta Baksa, hogy most érzi, hogy már nincs minden izmom befeszülve, és beleengedtem magam a masszázsba. Én megértem, hogy nagy para, de csak először ilyen, aztán már erre fogsz vágyni folyton. Meg eltakargat törülközővel, nem kell ott kitárulkozva fetrengeni.

Aztán én is láttam az üzenetet és a következőt írtam a válaszomban:
Jó, hogy kérdezed Zsuzsa, mondom a rövid válaszom: a polinéz masszázsok ruhátlanok alapvetően, és törülközővel gondosan takarva van végig minden intim terület.

De mondom a hosszút is.

Akit feszélyez a mezítelenség, az ne vetkőzzön le semmiképp! Annyi ruhában, fehérneműben maradjon, amiben ő komfortosan érzi magát. Nem az a fontos, hogy nekem mi a kényelmes vagy hogy más miben van jól, még az sem fontos, hogy hogy szokott kinézni egy polinéz masszázs… az egyetlen fontos dolog az az, hogy aki jön masszázsra, az el tudjon lazulni és hogy biztonságban érezze magát. Nem “szedek” le senkiről olyan ruhát, amit magától nem akar levenni. Nincs értelme úgysem. Kontraproduktív. A polinéz masszázs pont attól fantasztikus, hogy a lehető legbiztonságosabb teret hozza létre köréd, amiben kiengedhetsz, ellazulhatsz, ami rólad szól. Ehhez már csak a hab a tortán a különleges technika, ami segíti a relaxációt a test két oldalán ellentétes irányú, hosszú, simító mozdulatokkal, de önmagában a technika semmit sem ér, ha a biztonság és a tisztelet (a határaidnak a tiszteletben tartása) nincs ott alapból. Sokfélén vagyunk a testünkkel is, az intimitással, az érintéssel, és ez mind teljesen rendben van. Lehet mondjuk csak hátmasszázst kérni, és majd meglátod, hogy milyen neked. Hogy jólesne-e, ha a lábad megmasszíroznám vagy az arcod. És lehet, hogy nem lenne jó elsőre, de másodikra igen. Vagy ötödikre. Minden lehet. Azt szoktam mondani, hogy a polinéz masszázsban lehetőségeket, utakat mutatok, és te választasz: olyat, ami neked jó. Nekem ez a “mi minden lehet még?”, a lehetőségek masszázsa. Nem egy statikus dolog: táncol közben a tested, jobbra-balra föl és le, és minden irányba hajlik és rugalmas. Csak leírva megint abba szaladok bele, hogy ez így lila köd, miközben átélve meg bekúszik az emberbe és iszonyú jó.
Kérdezz te is bátran, akár emailben, akár telefonon vagy itt a bejegyzés alatt kommentben. Örömmel válaszolok minden kérdésre!

– Baksa Anna –

Ha azt kérdezem, hogy mik a legkorábbi emlékeid, akkor valószínű, hogy vizuális emlékek, érzések jutnak eszedbe. Mondjuk ovis emlékek, nagyjából 3 éves korod körüli időszakból vagy családi képek, de általában valami elmesélhető történet, álló- vagy mozgóképszerűen felidézhető emlék.

Azonban nem csak ilyen emlékeket őrzünk: a könnyedén, tudatosan felidézhető képeknél korábbi, még a verbalitás megjelenése előtti időszakból származó emlékeink is vannak: azonban ezek sokkal mélyebben, a testünkbe vannak vésődve. Tudatosan nehezebben hozzáférhetőek és szavakba önteni is jóval nehezebb, hogy mi is az, ami velünk van emlékként, pedig ezek a test-emlékek nagyon is meghatározóak és fontosak.

Ezekkel az emlékekkel, azaz testérzetekkel dolgozunk akár a bodywork gyakorlatok során, akár a Polinéz masszázs alatt. Ezeket az emlékeket ébresztgetjük, ezekhez vezetjük vissza a klienseinket, hogy átéljék, tudatosíthassák, és a sérüléseiket, traumáikat pedig gyógyíthassák ilyen módon. Ezek a testi tapasztalatok, hosszútávú és intenzív hatással vannak az életünkre, és alapvetően meghatározzák a a kapcsolódási, kötődési mintáinkat is.

A Polinéz masszázs olyan módon segít, hogy ezekhez az emlékekhez tud közelebb vinni, ezeket az egészen korai testérzeteket eleveníti fel. Így, amennyiben édesanyánk ringatott és szoptatott eleget, ölelt és tartott a karjában annyit, amennyiszer arra szükségünk volt, akkor ehhez a boldog kisbabakorhoz visz vissza, újra feleleveníti azt a biztonságérzetet és elengedettséget, amit akkor, édesanyánk karjában átélhettünk. Mivel azonban nagyon sokan nem kaptuk meg a kellő mennyiségű és minőségű érintést sem újszülött, sem csecsemőkorunkban, ezért erős szimbiotikus hiánnyal éljük az életünket.

Legyinthetnénk erre, hogy, hát ez oly régen volt, mit számít most már ez, jobb elfelejteni a múltat (pláne, hogy nincs tudatos emlékünk erről az időszakról), ám sajnos pont ez a hiány lesz az, ami meghatározza kapcsolódási képességünket itt és most is, akár a párkapcsolatunkról, akár bármilyen más, emberi kapcsolatunkról is legyen szó. Ez a hiány nehezíti meg, hogy közel kerüljünk másokhoz, vagy akár ez a hiány tesz társfüggővé, ez a hiány tesz magányossá.

Abban tudok segíteni neked, hogy ezeket a hiányokat elkezdjük tölteni, hogy ezzel hozzunk el változást a mindennapjaidban.

– Baksa Anna –