Pap Judit beszámolója következik a Várandósmasszázs-tanfolyamról.
Sokat olvashattok arról ezen az oldalon, hogy én, mint a Polinéz masszázstanfolyam tanára mit gondolok arról, hogy miért és kinek érdemes erre az útra lépnie, hogy miben és hogyan tud segíteni ez a képzés. De nagyon szeretem azt is, amikor nem én mesélek erről, hanem a részvevők közül szeretné valaki megosztani veletek a tapasztalatait. Azt gondolom, hogy ez hitelesebb és még őszintébb képet adhat az érdeklődők számára.

2022. januárjában vettem részt a Polinéz várandósmasszázs-tanfolyamon. Öt napunk volt az időtlenségben, puhaságban, hótakaró alatt. Áramlásban, szépségben, meghatottságban.
Ha a polinéz masszázstanfolyammal elindultam belső gyermekem átölelése, hiányaim betöltése útján, akkor a polinéz várandósmasszázs tanfolyammal még mélyebb vizekre eveztem félelmeim tengerén. Mert amerre a félelmeink és a sérüléseink vannak, arra vezet a fejlődés, az átalakulás útja, nem igaz? És nekem ezzel a témával kapcsolatban volt bőven dolgom.
Különleges volt ez a csoport, mert egy 3 hónapos pici baba volt a legfontosabb résztvevő, a legnagyobb tanítónk. És különleges volt azért is, mert azok számára is nyitott volt, akiknek nincs gyermekük, így ott lehettem én is.

Mit is tanultunk ezen a tanfolyamon, mivel teltek a napjaink?
Gyakoroltuk a lelassulást, a kontroll elengedését, rugalmasságot. Hogy minden jó pont úgy, ahogy van, pont abban a tempóban, minden résztvevő szükségleteire odafigyelve. Bár a “sima” polinéz masszázs is erről szól, de itt megtapasztaltuk, hogyan teremtsünk még mélyebb biztonságot és elfogadást, hogyan öleljük körbe szeretettel a várandós Nőt és a benne növekvő Csodát.
Nekem még nincs gyermekem. Ehhez a tényhez sok szomorúság kötődik. A próbálkozáshoz, a “sikertelenséghez”, ahhoz, hogy egy időben mindenhol kismamákat, babákat láttam magam körül, és voltak/vannak olyan időszakok, amikor ez nagyon fájt/fáj. A bennem lévő értelmező szótár szerint az, hogy nekem nem adatik meg a kisbaba, azt jelenti, hogy én nem vagyok elég jó, nem érdemlem meg, amire annyira vágyom. A szótár átszerkesztése időközben már folyamatban van. 

Már a polinéz alaptanfolyamnál is előfordult, hogy megjelent bennem, hátrányban vagyok a gyermektelenség miatt, hiszen a polinéz masszázs egy síkon valójában egy babamasszázs felnőtteknek, a kisbabakori énünk hiányait töltjük a jelenléttel, érintésekkel, figyelemmel. Ott is dolgoznom kellett azokkal a kétségekkel, hogy tudok-e én azzal az anyai minőséggel, olyan gondoskodással, gyöngédséggel érinteni, ahogyan ehhez a masszázshoz szerintem szükséges? Úgy éreztem, hiányában vagyok a mintának, és magának a minőségnek. Hát még egy várandósmasszázs-tanfolyam – mit keresnék én ott, hogyan lenne jogom várandósokat masszírozni, ha én magam nem éltem át ezt az állapotot, nincs meg bennem annak a titoknak a tudása, ami az anyákban benne van? Hogyan lehetnék így kompetens?

Ezekkel a kérdésekkel magamban, bátor döntésnek tartom, hogy végül részt vettem ezen a tanfolyamon. Azt pedig, hogy elvégeztem, nagyobb eredménynek éreztem, mint az alap tanfolyam teljesítését. Rengeteg minden átformálódott, gyógyult bennem a tanfolyam hatására. Egy olyan tudással, biztonsággal jöttem el, amelyből abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy várandós nőket masszírozzak. Ahogy Anna mondta, igen, az anyává válás lehet hatalmas transzformáló erő, de vannak az átalakulásra más lehetőségek is. Remélem, hogy én is a transzformáció útján járok, amely során felnevelem önmagamat, és amely segítségével egyre inkább tudok anyai minőségből először magamnak adni, magamat megtartani, majd ezt másokra is kiterjeszteni.