A tavaly nyáron indított sorozat ötödik része következik. Az interjú-sorozatban bemutatkoznak a tanítványaim, így közelebbről is megismerhetővé válnak, jobban láthatóvá és érthetővé válik, hogy ki hogyan indul neki ennek az útnak, illetve hogy mit ad a részvevőknek ez a tanfolyam. A most következő részben Üveges Tímeával olvashattok interjút. Aki kérdez: Adorján Éva – innentől átadom neki a szót!

A Polinéz masszázstanfolyam első szintjére vonattal indultam, megbeszéltük Üveges Timivel, hogy a kőbánya-kispesti vasútállomáson találkozunk. Talán életemben először sikerült lekéssem a vonatot – Timi pedig megvárt. Most is szívmelengető erre visszagondolni, különösen annak ismeretében, hogy ott találkoztunk először. A tanfolyamot együtt csináltuk végig, és kiderült, nagyon is jellemző rá ez az odaforduló, kedves, megtartó attitűd (született Polinéz masszőr). Kíváncsian kérdezem az élményeiről.
Hogyan találkoztál a Polinéz masszázzsal, és minek a hatására döntöttél úgy, hogy elvégzed a tanfolyamot?

2011-ben a kislányom 8 hónapos volt, és az emelgetése megviselte a derekamat, fájt a sarkam és elég fáradt voltam. Masszázst kerestem a problémámra, de nem hagyományos masszázsra vágytam, inkább egy kényeztető minden porcikámat átmozgató érzésre. Ekkor olvastam a Polinéz masszázsról. Nem haboztam sokáig, bejelentkeztem Annához. Mai napig emlékszem, az első találkozásunkra, nagyon meghatározó volt, de akkor még nem sejtettem mennyire hatással lesz a későbbi éveimre. Anna bensőséges légkört teremtett, így nem volt nehéz megnyílnom számára. A Polinéz masszázs, amit kaptam, leírhatatlan élmény volt, kezei alatt valahol máshol jártam, utaztam… messzire. A hullámzó, lágy, finom, ugyanakkor határozott mozdulatokban elmerültem. Amikor vége lett és haza kellett indulnom, folyton azon gondolkodtam, hogy mi történt ott velem? A hatása alá kerültem.
A történet 8 évvel később folytatódik, amikor egy önismereti női táborban, a víz elemet kellett megjelenítenem és újra találkoztam ezekkel a hullámzó lágy mozdulatokkal. Ott akkor újra beugrott a Polinéz masszázsom élménye, és jött a gondolat, nekem ezt újra át kell élnem. Megkerestem ismét Annát, és örömmel láttam, hogy oktatja ezt a masszázs technikát, ebben a pillanatban eldőlt, hogy ezt tőle kell megtanulnom.

Mi volt az első benyomásod, és hogyan alakult ez az elvonulások alatt?

Izgatott voltam, ugyanakkor büszke is, hogy belevágtam valami újba egyedül. Mai napig örülök, hogy megvártalak a vonatállomáson, ma sem tenném ezt másképp. Hiszek a sorsszerű találkozásokban. Nagyon jót beszélgettünk a vonatra várva és végig az úton.
A tanfolyam programjaiból a bodywork gyakorlatoktól féltem és engem nem érdekelt más csak a masszírozás. Gondoltam, hogy ezeket a gyakorlatokat túlélem valahogy (csendes megfigyelőként), de ez hamar megdőlt, mert érzelmileg egyre inkább bevonódtam. Elindultam az önismeret rögös útján, ami nem mindig volt könnyű és vidám.
A masszázstechnika tanulása minden fájdalmamat, fáradságomat elfeledtette. Imádtam minden percét, fantasztikus érzés volt adni, elmerülni a mozdulatok aprólékosságában. Éreztem, hogy ezt az élményt át szeretném adni másoknak is.
Anna fantasztikusan építette fel a masszázs lépéseit. Az első félelmem az volt, hogy nem fogom tudni megtanulni, alkalmazni ezt a technikát. A mozdulatok sokszínűsége, finomsága, lágysága, ugyanakkor határozottsága kezdetben bonyolultnak tűnt. Ez a félelem a sok részletes gyakorlásnak köszönhetően első tanfolyam végére elmúlt.

Volt olyasmi, ami félelmet, bizonytalanságot keltett benned a jelentkezés előtt vagy a folyamat alatt? Változott ez közben?

Két gyermekemet kellett otthon hagynom, anyaságomban először 5 teljes napra, ez óriási dilemma és kihívás volt számomra. A kezdeti félelem azonban oldódott, és végtelenül büszke voltam rájuk, hogy helytállnak.
Amikor megérkeztem, és a kezdő körben találtam magam, teljesen idegen emberek között, izgultam, hogy fogunk egymás előtt megnyílni, egymást masszírozni szorongások nélkül. De óráról órára enyhültek ezek a félelmek és másnap már úgy ültem le a körbe, mintha hónapok óta ismernénk egymást.

Segítő szakmában dolgoztál, nem idegen tőled az önismeret. Mit adott neked ebből a szempontból a tanfolyam?

Nekem a bodywork gyakorlatok nehezen mentek. Az elején nem igazán tudtam magam beleengedni, számomra ez egy új technika volt. Sokszor csendes megfigyelőként szemléltem a folyamatokat magamban és ez segített. Egy ponton rájöttem mi okozza testi tünetemet, ezzel a gyökerét sikerült felismerni a problémának. Olyan volt mintha egy szikla gördült volna le a vállamról, ugyanis ezt tudatosítva megszűnt a 4 éve tartó fájdalom.
A másik nehézség, amivel dolgoztam, a mindig mindenkinek megfelelni akarás érzése. Anna elfogadó teret teremtett arra, hogy lehessen nemet mondani úgy, hogy ne legyen belőle harag. Hónapról hónapra egyre jobban ment, és megtanultam, az én jólétem is nagyon fontos, hogy másoknak adni tudjak.

Sikerült beépítened a masszázst az életedbe? Tervezel vele hivatásszerűen foglalkozni?

A masszázs az életem része lett, már nem tudom elképzelni az életem nélküle. Egy csodálatos rituálé, amely testileg, lelkileg átmozgat, látom és tapasztalom jótékony hatását, mélységét. Jelenleg itthon gyakorlok, de hamarosan elkezdek heti egy-két alkalommal masszírozni Kispesten.

Köszönöm a válaszaidat Timi!