A tavaly nyáron indított sorozat második darabjára várni kellett kicsit, de megérte, azt hiszem. Az interjúsorozatban bemutatkoznak a tanítványaim, így közelebbről is megismerhetővé válnak, jobban láthatóvá és érthetővé téve, hogy ki hogyan indul neki ennek az útnak, illetve hogy mit adott neki a tanfolyam. A most következő részben Filler Ildikóval olvashattok egy igencsak személyes hangvételű interjút.
Aki kérdez: Adorján Éva – innentől átadom neki a szót!

Filler Ildit a Polinéz masszázstanfolyam II. szintjén ismertem meg, és nagyon megszerettem őt. Óriási szeretettel, türelemmel és nyitottsággal fordul mások felé, amit a vendégei is bizonyára éreznek – Ildi ugyanis masszőrként dolgozik saját vállalkozásában, a Varázsérintésben, Kispesten.
Hol találkoztál a polinéz masszázzsal, és mi az, ami annyira megfogott benne, hogy te is meg akartad tanulni?

Először talán úgy 2004 körül találkoztam a Polinéz masszázzsal egy asztrológia-táborban. Alig vártam, hogy kipróbálhassam. Az első élményeim olyannyira kellemesek voltak, hogy eljátszottam a gondolattal, ezt nekem is meg kell tanulom egyszer. És, hogy mit értek kellemes alatt? A masszázs alatt végig úgy éreztem magam, mintha egy víztükör tetején, vagy egy tóban lebegnék. Mintha a víz hullámzása, a levegő érintése, a napfény finom melege simogatná végig a testemet. Biztonság, védettség, elfogadás – ezek az érzések jelentek meg bennem. Úgy vélem, akkoriban ezekre volt a leginkább szükségem.

Ez a benyomásod változott a tanfolyam alatt? Lett esetleg mellette vagy helyette más, amit kiemelnél?

Ez a benyomásom nemhogy változott, még erősödött is a tanfolyam alatt. Ezek mellett pedig megjelent még valami a számomra. Hogy szerethető vagyok. Hogy önmagam által is szerethető vagyok. És ez egy nagyon klassz élmény. Nem csak tudom, nem csak gondolom, hanem már érzem is, hogy képes vagyok elfogadni és megszeretgetni a bennem élő pici Ildit, és a felnőtt nőt is. Fontossá váltam saját magam számára.

Volt, amitől féltél mielőtt belevágtál, vagy ami a tanfolyam alatt ijesztett meg?

Igen volt. Féltem attól, hogy megütöm-e azt a mércét, amely szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy olyan minőségben tudjak, legyek képes masszírozni, adni ezt az élményt, mint masszőr, ahogy az a nagykönyvben meg van írva.
Rettegtem attól, hogy a tanfolyam során elsajátításra váró mozdulatokat, masszázsfogásokat valóban képes leszek-e megtanulni.
Féltem Tőled, és a többiektől is. Hiszen azt már tudtam, hogy szükséges lesz megmutatnom magam, a lényem azon belső részeit is, amit kevesen ismernek. Együtt tölteni ennyi időt másokkal, akikkel korábban még sosem találkoztam, felvállalni magam, a kis berögzült szokásaimat, nézeteimet, véleményemet, hát…
Volt más is, ami ugyan meg nem rémisztett, azonban sokat foglalkoztatott a tanfolyam alatt. Vajh mikor jutok el arra a szintre, hogy gondolkodás nélkül, a sorrenden való töprengés nélkül, belefeledkezve önmagam is, tudjam úgy csinálni a Polinéz masszázst, hogy a vendégem egy emlékezetes élménnyel térjen haza.

Változott ez idő közben?

Természetesen változott. A sok együtt töltött nap  során olyan mélységben ismertük meg egymást, ahol már nincs ítélkezés.
Igyekeztem minél többet gyakorolni a masszázsfogásokat, és ma már rutinosan követik a mozdulataim a tanultakat. Úgy érzem van még mit finomítani, pontosítani, azonban így is minden percét élvezem a Polinéz masszázsnak.

Mindketten masszőrként csatlakoztunk a csapathoz, neked jelentett ez könnyebbséget, vagy nehézséget a tanfolyam alatt?

Inkább némi nehézséget jelentett. Hiszen már van egy kialakult stílusom, rutinom, ami ezen a tanfolyamon olykor-olykor bekavart a fejemben, amikor az ízületi masszázsfogásokat tanultam. Az ötödik nap végére pedig teljes volt a káosz. Ezen azonban hétről hétre segített a gyakorlás, így most már úgy illeszkedik bele a Polinéz masszázs a repertoáromba, ahogy szeretettem volna.

Szereted, ha masszíroznak? Hogy éled meg ha te fekszel az ágyon, változott ez valami módon a tanfolyam alatt?

Ó, én mindig is szerettem, ha masszíroznak. Tinikoromban egy idős néni gyömöszölte meg a hátamat olykor-olykor, amikor már nagyon fájt. Később a korábban már említett táborban találkoztam egy sráccal, aki akkoriban kezdett masszőrként dolgozni, és sok-sok évig hozzá jártam.
Ami változott bennem a tanfolyam alatt az az, hogy megfogadtam magamnak, rendszeresen fogok Polinéz masszázsra is járni.

A vendégeid hogyan fogadják a polinéz masszázst? Kinek ajánlod, van-e, akinek nem?

A vendégeim rendkívüli örömüket fejezték ki, amikor belekezdtem a tanfolyamba. Tudták, hogy számukra még kellemesebb lesz a nálam töltött idő. Ugyanis egy-egy alkalommal számukra is adtam némi ízelítőt, kedvcsinálót a Polinéz masszázsból. Így volt, aki már kifejezetten erre a szolgáltatásomra foglalt időpontot magának.
Személy szerint én azt szoktam javasolni, hogy mivel a Polinéz masszázs nagyobb hangsúlyt fektet az ízületekre, mint az izmokra, bár így lágy és erőteljes egyszerre, akkor nyújthat számukra igazán felemelő élményt, amikor már a korábbi hát-és vagy derékfájdalmaik nem nehezítik meg a hétköznapjaikat. Azaz, először orvosoljuk azt a problémát, ami miatt felkerestek, hogy aztán olyan minőségben tapasztalhassák meg a Polinéz masszázst, amint azt én is megéltem.

Köszönöm Ildi az interjút!