Egy új sorozatot indítok, amiben bemutatkoznak a tanítványaim. Az első, Kozma Dettivel készítettem interjút, két ok miatt is: egyrészt ő a segítőm a tanfolyamokon, másrészt pedig az ő története nagyon szépen mutatja be, hogy milyen hatalmas utat lehet bejárni, ha valaki belevág a Polinéz masszázs tanulásába.

Anna: Kérlek, hogy mutatkozz be röviden: ki vagy te, honnan jössz? Mit tanultál, mit dolgoztál, mielőtt a Polinéz masszázstanfolyamra jelentkeztél? 

Detti: Röviden annyit magamról, hogy a Moholy-Művészeti Egyetemen végeztem, és az egyetem elvégzése után nem sokkal megszületett a kisfiam, majd rá két évvel a lányom. Így a fő tevékenységem az anyaság volt az utóbbi 8 évben.  Emellett foglalkoztam valamennyit szakmám szerint porcelántervezéssel, agyagozással, városismereti gyerekkönyvek illusztrálásával és színpadi látványtervezéssel.   Nehezen definiálom magam bármilyen helyre, műfajba, szakmába, hogy akkor én most ez vagyok. Nagyon sok közegnek, környezetnek, hangulatnak, állapotnak, kapcsolatnak voltam részese, amelyek idővel változtak, vagy véget értek. Ezekből az összegyűjtött tapasztalatokból, életajándékokból szépen lassan érlelem és egyre gazdagítom magamat. Lassan érő  és kibomló típusnak tartom magam, a múló idő számomra nem csak riasztó gondolatok színtere, hanem valahogy a megelégedettségé, gazdagodásé, elfogadásé is. Egyik nagy szenvedélyem például a jógán keresztül érkezett, majd vált önálló tevékenységgé, a meditáció. Régebben rengeteget meditáltam, otthonos és önazonos tevékenység lett számomra, mert nem kellett benne mást csinálnom, mint amit mindig is csináltam: lélegezni. Valami azonban mégis hiányzott. Azt hiszem szülővé válni azért is áldásos tevékenység, mert azokat a hiányosságokat, amelyeket elegánsan kitakarunk magunk és környezetünk elől, a gyerekünk a puszta létezésével képes megmutatni. Nekem a kisfiam az egyik legjobb indikátorom arra, hogy valami munka van saját magammal. Az indító lökés az önismereti úton az a szorongató tapasztalat volt, hogy nem éreztem, hogy tudok hozzá úgy kapcsolódni, hogy az jó, biztonságos, örömet adó legyen mindkettőnknek.

A.: Milyen masszázsokat ismertél régebben?

D.: Pár hónapos volt a fiam, amikor elmentem vele egy Shantala indiai babamasszázs tanfolyamra. Ez nagyon idegen lépés volt részemről, mert nagyon féltem akkor még az érintésektől. Több olyan visszajelzést is kaptam korábban, hogy ha lehet, inkább ne érjek másokhoz, mert abból csak a baj van, szóval jobb nekem, ha nem keresek testi kapcsolatot. Így meggyőződésemmé vált, hogy az érintés csak néhány szerencsés és tehetséges kiválasztottnak jár, és én, bármennyire fáj, nem tartozom azok közé, akik érinthetnek. Szóval elmentem erre a babamasszázs tanfolyamra Bencével és izzadtam, mert tudtam, hogy nekem ez nem fog működni, hiszen ez neki rossz lesz. De nem lett rossz. Szerette. Nem hinném, hogy az érintésem csodálatos minősége nyugtatta meg, hiszen csupa stressz voltam ekkor még. Ott vele az az elemi csoda működött, hogy szimbiózisban tudott velem, az anyukájával maradni. Miközben bennem is egyre inkább kirajzolódott annak a tere, hogy milyen lehet jól megélni az anyaságot, milyen örülni annak, akiért, amiért felelős vagyok. Megnyugodott a masszázstól, és ebben az oxitocin-tengerben vele én is. Másokhoz azonban továbbra sem mertem és szerettem volna hozzáérni még.

A.: Hol hallottál a Polinéz masszázstanfolyamról?

D.: A polinéz masszázstanfolyamra szintén egy szorított élethelyzetből kerültem. Egy feldolgozatlan, rejtett gyászfolyamat vezetett oda, hogy tavalyelőtt télen négy hónapon keresztül folyamatosan lázas voltam. Azt éreztem, hogy egyetlen dolog esne jól és tudna igazából segíteni rajtam: sok olaj és masszázs. Végül ezt a tanfolyamot a szomszédságban lakó barátnőm ajánlotta, aki szintén elvégezte, és nagy lelkesedéssel csupa-csupa jót mesélt róla.    

A.: Miért döntöttél úgy, hogy jelentkezel rá?

D.: Kezdetben nem hozott lázba ennek a tanfolyamnak a lehetősége, mert a polinéz kultúra totálisan hidegen hagyott, inkább az ayurvédikus masszázsok irányába indultam volna, de azok között épp nem találtam olyat, ami aktuálisan megérintett volna. Kíváncsiságból felmentem így a Polinéz masszázstanfolyam honlapjára, és egyszerűen onnantól nem volt kérdés, hogy egy nyelvet beszélek azokkal, akik írták a szövegét, így jelentkeztem rá. 

A.: Milyen volt az elso benyomásod? Milyen volt az elso szint, amin részt vettél? 

D.: Imádtam! Az első szint nagyon családias volt, csak négyen voltunk a tanfolyamon, rengeteg idő és figyelem jutott mindenkire. Számomra a legmeghatározóbb élmény az egész első szintről, amikor a magányomból, bizalmatlanságomból, gyászomból egy bodywork gyakorlatban belenéztem Anna szemébe. Megrendítő volt olyan tekintettel találkoznom, amiben mélységet éreztem és érdeklődést, együttérzést és sérülékenységet, és mégis: stabilitást is. Elfogadva éreztem magam akkor, okénak, és ez nagyon ritka pillanat számomra. Azt hiszem azon a ponton indult el bennem valamiféle bizalom. 

A.: Milyen meghatározó élményed van a tanfolyamról? 

D.: A későbbiekben szükség is volt bizalomra a továbbhaladáshoz, mert a II-IV. szinteken egyre mélyült az önismereti munka, enélkül nem tudtam volna beletenni magam, sokszor hasznos, de fájdalmas pontokra értünk. Rengeteg élményem kötődik a masszázstanfolyamhoz, szuper csapat alakult ki, azóta is összejárunk gyakorolni, vagy csak beszélgetni, együtt lenni. Jó néhány emlékezetes pont volt a tanfolyamokon, számomra az egyik legfontosabb ezek közül, amikor egy egészen egyszerű gyakorlatban rájöttem, hogy mennyire sérült bennem a kép és a tudás arról, hogy létezik, létezhet többes szám első személy, hogy kimondható egyáltalán, hogy “mi”. Ez az apró szó lefedte a hiányaim és múltam javát. 
Bizalmat szavaznom másnak nem lett könnyebb, attól szoktam félni, hogy leejtenek és eltörök, de mindenképpen tudatosabb lettem már.  Ez egy nagyon szimbolikus kép számomra, és valahogy nagyon kötődik nekem a masszázshoz, mert a legjobban abból érzem, hogy élek, hogy egy másik ember ott van és hozzámér, megfog, tehát nem ejt le és nem török el. Semminek nincs számomra olyan elemi stabilizáló ereje a szégyeneimben és félelmeimben, mint az érintésnek. Semmi nem olyan nyugtató a folyton pulzáló gondolatáradatom csillapításában sem, mint az érintés, masszázs, békés természet, csend.
Ha csak pár szóban kellene jellemeznem, hogy mi volt a legnagyobb élményem a tanfolyamról, azt írnám, hogy mindig lágyított, oldott rajtam, nyitottá tett. Nagyon boldog voltam a tanfolyamok alatt, kimondhatatlan örömet éreztem, hogy stabilnak tűnő barátokságokat kaptam és ezen keresztül azt az érzést, hogy felnőtt korban lett egy új, szeretettel teli családi közegem, ahol oké a jelenlétem bármikor, nem kell tennem ezért semmit.

A.: Milyen konkrét változásokat hozott az életedbe ez a képzés? 

D.: Ezt leginkább attól nehéz megmondani, mert nincs olyan területe az életemnek, ami ne változott volna. Kimondható lett a véleményem, erősebb, láthatóbb lettem minden téren. Jobban felvállalom magam a tökéletlenségeimben is, és így azt hiszem több empátiával tudok lenni mások felé. Ez kaput nyit számomra ahhoz, hogy többet érezhessek.  Rengeteg gyakorlati tudást kaptam arra, hogy hogyan tudok határokat szabni és felismerni egyáltalán a saját igényeimet. 
A gyerekeimmel jóval közvetlenebb és oldottabb vagyok azóta, és jóval higgadtabb is. Azt hiszem nagyon sok dologban felnőttebb lettem. Ennek van egy olyan oldala is, amiben szükségszerűen el kell gyászolnom a világról és önmagamról alkotott illúzióimat, és sok fogalmat át kell értékeljek, és lejjebb kell hozzak egy kicsit a földre, legyen szó boldog életről, szeretetről, egységről, háláról, jó párkapcsolatról, barátságról. 
Konkrét változás, hogy őszintébb és közelebbi lett a férjemmel a kapcsolatom, ez elképzelhetetlennek tűnt egy éve. A gyerekeimnek azt hiszem stabilabb, megbízhatóbb, jobban kontúrozott anyukája vagyok, így lett egy meder arra, hogy jobban tudjam szeretni őket. Elkezdtem masszőrként is dolgozni, és az újonnan induló tanfolyamokon segítőként jelen lehetek Anna mellett. Ez sokat jelent nekem, mert valahogy mindig emlékeztet arra, hogy mennyire érintésfóbiás voltam, és mennyire nem mertem hozzáérni másokhoz, és hogy mégis-mégis  érdemes volt belevágni ebbe, és minden olyan dologgal szembemenni, ami félelmetes, mert ott lesznek a kulcsok a továbbhaladáshoz. Szóval tágasabb lett a világ számomra. Megtanultam, hogy nem konzerválhatóak az érzelmeink, kapcsolati minőségeink, hiszen folyamatosan áramlik, változik minden, folytonos újradefiniálás, változtatás, állítgatás, figyelem szükséges ahhoz, hogy minőségi és élettel teli maradhasson a létezésünk. 

A.: Mit élsz át egy-egy masszázs alatt és mit érzel utána? Masszőrként és kliensként is érdekel! 

A masszázsok alatt általában az az extatikus érzés hatalmasodik el rajtam, hogy végre élek, és azt akarom, hogy soha ne legyen vége. Aztán mindig vége lesz persze, de olyan jól van felépítve a polinéz masszázs, mint mondjuk egy mesteri szimfónia. Szóval mire vége lesz, addigra felkészülök arra, hogy vége, és olyankor valami béke és megértés szokott elönteni, hogy ez a rendje a dolgoknak, megint egy kicsit nagyobb lettem, tágasabb, felnőttebb, őszintébb. Nagyon sokszor megjelenik a víz, mintha egy végtelen erejű tenger hullámozna, dobálna, simogatna, cirógatna végig melegen és lágyan, mégis teljesen átformálva, szabadon hagyva annyira, hogy növekedjek, tartva annyira, hogy jó legyen. Fantasztikus érzés ebben lenni. Szerencsére a folyton zakatoló gondolatok leállítására is képes, nekem ez nagy segítség. Masszőrként valami hasonló extázis szokott elönteni, egy tánc, ringatás, hullámzás az egész, és akkor érzem jónak a masszázst, amikor nem a gondolataimmal figyelek a másik emberre, hanem az egész testemmel, mozdulataimmal, tekintetemmel, mindennel. Amikor így vagyok, akkor nem is akarok máshogyan lenni :), hiába fáradok el, feltöltődök én is.

A.: Kinek ajánlanád, hogy kipróbálja a polinéz masszázst? 

D.: Tudom, hogy klisének hangzik, de gyakorlatilag bárkinek ajánlom. Egy olyan kultúrában élünk, ami masszív érintéshiánnyal és annak minden kellemetlen hozadékával küszködik, így azt hiszem bárkinek nagyon jót tud tenni egy ilyen masszázs. 

A.: Milyen terveid vannak? 

D.: Most még valahogy nagyon tart a nyár nálam, és leginkább csak a pihenésre tudok gondolni, de van néhány dolog, ami fontos lesz a jövőben is. Szeretném folytatni a masszőrséget, nagyon élvezem ezt a munkát, jó érzés, amikor azt látom, hogy mennyit simít akár egyetlen masszázs is embereken, és rajtam is mennyit segít.  Az önismereti munkát szintén nagyon élvezem, így mindenképpen gondolok a folytatásra, továbbhaladásra. Mind a saját folyamataimmal kliensként fontos ez, mind terapeutaként, hogy szélesítsem a repertoáromat, és többféle módszerben elmélyülhessek. A természetnél és a saját belső természetünknél nem ismerek izgalmasabb dolgot, így a terápiás szemlélet, az érdeklődés és a szabadság, tágasság folytonos meghatározása nálam eleve mindent áthat. A legfontosabb tervem azonban egyszerűen annyi, hogy olyan szeretetkapcsolatokat és életteret alakítsak ki magam körül, amelyekben képes vagyok én is, mások is megpihenni és kreatív, önazonos módon létezni, növekedni.

A.: Hol és hogyan lehet téged megtalálni, ha tőled szeretne masszázst kérni valaki?

Jelenleg két helyen masszírozok a városban, az egyik Pesthidegkúton van, a másik pedig a Jászai Mari térnél az Asram jógastúdióban. Készül a website-om, hamarosan aktív lesz, addig is a www.facebook.com/Kozmadetti-Polinéz-masszázs facebook oldalon, illetve a +36 30 2372930-as telefonszámon vagyok elérhető előzetes időpont egyeztetésre bárki számára.