A tanfolyamokon rengeteget dolgozunk a határokkal: Judit gondolatai ma épp ekörül keringenek ebben a bejegyzésben.

Sokat olvashattok arról ezen az oldalon, hogy én, mint a Polinéz masszázstanfolyam tanára mit gondolok arról, hogy miért és kinek érdemes erre az útra lépnie, hogy miben és hogyan tud segíteni ez a képzés. De nagyon szeretem azt is, amikor nem én mesélek erről, hanem a részvevők közül szeretné valaki megosztani veletek a tapasztalatait. Azt gondolom, hogy ez hitelesebb és még őszintébb képet adhat az érdeklődők számára.

A polinéz masszázstanfolyam nagyon sokat segített nekem abban, hogy rálássak a működéseimre, önszeretet és határvédelem témában is. 
Anélkül, hogy megtanulnánk nemet mondani, nem tudunk tiszta szívvel igent sem mondani. Ezt a mondatot sokszor hallhattuk Annától a tanfolyamok során. Nekem pedig az első szinttel elindult egy máig tartó folyamatom, amelyben tanulom a nemet mondást. Tanulom határaim felismerését és képviselését.

Mik is a határok? 
Mi a különbség határok és korlátok között? 
Tudod, hol vannak a határaid?
Hogyan reagálsz konfliktushelyzetben?
Ha nemet mondasz a másikra, azzal lehet, hogy épp igent mondasz magadra.
Ha igent mondasz másra, azzal lehet, hogy egyben nemet mondasz magadra.
Az önszeretet hiányával együtt jár a határok tudatosításának, védelmének a hiánya is.
Félelmek, hiedelmek miatt saját határaimat nem védtem, mások vélt határait annál inkább tiszteletben tartottam. 
Félek meghúzni a határaimat, mert akkor nem felelek meg, elutasítanak – és én is úgy érzem, hogy ezzel a reakcióval elutasítom őket.
Félek megközelíteni mások határait, túlvédem azokat. Sokkal egyértelműbben felismerhetőek – vagy nem is, csak ügyesen beléjük projektálom, és sokkal egyértelműbben tiszteletben tarthatóak, mint a sajátjaim.
Kivetítem másokba a saját határaimat is, és úgy bánok velük, ahogyan szeretném hogy velem bánjanak.
Nem kérek, nem kezdeményezek, nem közeledek, mert attól félek, ha megközelítem-átlépem mások határait, akkor elutasítanak, és azt nem tudnám elviselni, mivel kívülről várom a szeretetet, elfogadást.
Pedig amikor más konfrontálódik, határt húz – “elutasít engem”, akkor valójában az történik, hogy magát választja. Persze az is lehet, hogy ő is félelemből cselekszik, de mindenképp magát képviseli, róla szól a reakció, nem rólam. Gyakorolnom kell az olyan szituációkat, amikor kérnék, közeledni próbálnék, nemleges választ kapok, de attól még érzem a szeretetet, és az új kapcsolódási felület által mélyül a kapcsolat.
És fordítva is, tudatosan gyakorolni az olyan helyzeteket, amikor nemet mondok valakinek, de megmarad, sőt erősödik a szeretet, mert mélyebben megismerjük egymást ezáltal. 
Az a témakör is ide tartozik, amikor én “túlérzékenyen” reagáltam dolgokra, könnyen magamra vettem, megbántódtam. És volt, aki emiatt “túlvédett” engem, mert úgy érezte, nem bírok el mindent. Viszont ha úgy érzi valaki, hogy engem túl kell védenie, akkor benne van a pakliban, hogy a saját határait nem védi eléggé, nem tud teljesen önmaga lenni, ez pedig szintén eltávolodást, távolság érzést okoz hosszú távon.
Félek mélyen kapcsolódni, mert az a tapasztalat ivódott belém, hogy ilyenkor elutasítanak. 
Félek meghúzni a határaimat, vagy megközelíteni másokéit, mert elutasítanak. Tehát magamhoz és másokhoz sem kapcsolódom az elutasítástól való félelmem miatt.
Korábban úgy voltam vele, hogy a közelség együtt jár a határok hiányával. Tehát ha vannak határok, akkor távolság van. Ha képviselem a határaimat, akkor elutasítom a másikat, és távolság alakul ki.
De ez csak egy látszólagos közelség, amelyben magamtól viszont távol vagyok, és a másik felé sem mutatom meg valódi önmagamat.

Lehetséges úgy megtartani valakivel a közelséget, hogy közben képviselem a határaimat, és így magamhoz is közel vagyok?
El tudom-e képzelni, hogy ha meghúzom a határaimat, azzal nem utasítom el a másikat, attól még szeretem, szerethető maradok, nem távolodunk el egymástól?
El tudom-e képzelni, hogy ha vki képviseli a határait, azzal nem utasít el engem, szeret engem, nem távolodunk el egymástól?

Igen, ezt tanulom. Hogy lehet úgy MI-t létrehozni, hogy közben ÉN ne szűnjek meg. Sőt, – és ezt újra és újra lejegyzetelem még most is, ha szóba kerül például a női önismereti csoportban, annyira új információ – a konfliktusok által kerülünk közelebb egymáshoz. 

Mi történik nagyon sok esetben, ha megsértik egy határunkat? Nem szólunk időben, hanem gyűlik a feszültség, aztán kirobban. Nem tanultuk meg, hogy időben szóljunk, ha valami nem jó, mert nem reagáltak rá. 

A tanfolyamokon azon dolgoztunk-dolgozunk, hogy a határsértő dolgokat azonnal kimondjuk az adott helyzetben. De ez nem megy egyik pillanatról a másikra, sokat kell gyakorolni. Először csak a tanfolyami szabályok, keretek között, például amikor nálunk van a szó a megosztókörökön érezzük biztonságosnak, és megengedettnek, hogy kimondjuk. Ha ezt begyakoroltuk, és már több mintánk van rá, akkor elkezdhetjük “kint”, a való életben is alkalmazni. 

Nekem például egyelőre általában több napos, vagy akár hetes fáziskéséssel megy annak a közlése a másik felé, hogy valami rosszul esett, vagy határsértő volt számomra. De ez szuper eredmény, mert azt jelenti, hogy felismerem a határaimat, és ki is tudom mondani. Gyűjtöm a mintákat arra vonatkozóan, hogy attól még, hogy kimondtam, nem zuhant rám az egész világ, nem szűnt meg a szerethetőségem a másik számára, és nem távolodtunk el. Magam felé ellenben minden egyes ilyen lépéssel kimutatom a szeretetem. A másiknak pedig megmutatom a valódi énem egy darabkáját, és ehhez a kis határfelülethez jobban lehet kapcsolódni, mint egy határok nélküli, nem valódi énhez. 
Az a közelség, ami a határok nem meghúzásán alapul, az nem szereteten alapul, hanem félelmen, és nem is igazi közelség. Nem azért csináljuk, mert szeretjük a másikat, hanem valamelyik félelmünktől vezérelve. Amikor valaki meghúzza a határát és kommunikálja, az csodálatos, hiszen önszeretetet gyakorol. 

Amikor kommunikálom egy határomat, felelősséget vállalok magamért. Nem veszem át a másiktól a felelősséget az ő érzéseiért, amiket kiváltok azzal, hogy szeretem magam.

Milyen, ha kimondom, ha kiállok magamért?
Erőt, biztonságot adó, felszabadító, megnyugtató…
A határvédelem önszeretet. 
A határok megerősítése az önszeretet megerősítése.
Amihez jó, ha van egy kis harag is a tarsolyban, de ez már egy másik téma…