Hosszú út vezetett idáig, míg Annával és a polinéz masszázzsal, és ezen keresztül önmagammal találkoztam. Ha érdekel ez az út részletesebben, szívesen mesélek róla személyesen, addig is olvasd el a bemutatkozásom.
Szobonya Noémi vagyok. 1987-ben születtem Siófokon. Itt töltöttem a gyerekkorom, egészen a fiatal felnőtt évekig. Nagyon szerettem itt felnőni, mai napig meghatározó számomra. Leginkább biztonságos volt és gondtalan, a maga nehézségeivel együtt, de azóta is különleges és megnyugtató érzés hazatérni.
A felnőtt lét és a szülőktől való leválás egy újabb korszakot hozott az életembe: Budapestre költöztem, ide jártam főiskolára. Rendőrnek tanultam először, de hamar rájöttem, hogy ez nem az én utam. Persze azóta erre is egy állomásként tekintek, aminek meg volt a maga feladata a személyiségem fejlődése szempontjából. Már a rendőri pálya mellett elkezdtem másodállásban edzőként tevékenykedni (nagyjából 2010-től kezdődően), előbb csoportos órákat, majd egyéni edzéseket vezettem. Ebben éreztem igazán jól magam: a mozgás világa, az emberek segítése és tanítása komfortosabb közeg számomra. Azóta folyamatosan képzem magam évről évre, és így érkezett meg az életembe “új lábként” előbb a gyógypedagógia (szomatopedagógia) majd a masszázs. Ebben egy eszközt láttam, mely által még teljeskörűbben tudom segíteni a hozzám tornázni járó vendégeket fizikailag. Aztán ettől többre vagy inkább másabb szintre vágytam a masszázstól. Mást szerettem volna nyújtani, mint pusztán csomók kimasszírozása. Így kezdtem el a polinéz masszázzsal foglalkozni, mert ebben nemcsak a test, hanem a lélek is gyógyul.
De miért? Hogy tapasztaltam én ezt magamon?
A budapesti léttel nemcsak a felnőtt világba csöppentem bele, hanem a nagyvárosi nyüzsgő életbe is, amit nagyon élveztem és ma is élvezek, bár már csak részben. A pezsgés magával ragadott, ahogy az új emberi kapcsolatok is, mindeközben hordoztam magamban a gyermeki naivitással bebugyolált, otthonról hozott biztonságot és bizonyosságot: a hitet emberekben, a jóhiszeműséget helyzetekben stb. Ez aztán persze mindig egy kicsit alakult, megborult, csorbult. Mikor miért az változó volt….
Volt pár év mikor kissé kiment a lábam alól a talaj: lelkileg és mentálisan meglehetősen nehéz időszakot éltem. Ráadásul ekkor lettem édesanya is. Ezzel egy olyan szintű felelősségvállalás lépett be az életembe, mely a mai napig a legkeményebb feladatom, és azt gondolom erre nem voltam igazán felkészülve, hiába terveztem és vártam ezt a pillanatot. Így utólag azt mondom, hogy bár boldog voltam mégsem tudtam igazán boldog lenni és örülni, ha ezt így érted? Az érzéseim le voltak válva a testemről, s bár fizikailag – még ez a szerencse – nem volt semmi problémám, mégsem voltam igazán önmagam. Ezt most ennél hosszabban nem részletezném itt…
Aztán szépen lassan úgy döntöttem kihámozom magam a zűrzavarból, és egy sokkal tudatosabb önmunkába kezdtem. Ebben a folyamatban találkoztam Annával, általa pedig a polinéz masszázs & bodyworkkel. A tanfolyamon tanultak, az ott folytatott önismereti munka adott egy olyan pluszt, egy más aspektust, ami segített megérteni sok mindent magamban és körülöttem.
Ahogy mindinkább önmagamra, a magammal való kapcsolódásra helyeztem a hangsúlyt, úgy tudtak változni (rendeződni és letisztulni) a saját érzéseim, ezáltal pedig az emberi kapcsolataim is, ill. a világra való rálátásom. Az otthonról hozott biztonság pislákoló parazsa pedig szép lassan újra lángra gyúlt…
Ha valakiben hiány ébredt volna a szaktudásom technikai adatait illetően (mit tanultam, mikor & hol) akkor a weboldalamon, az alábbi linkre kattintva kaphat erről bővebb információt:
ELÉRHETŐSÉGEK
Facebook: Bell ‘N’ More
Instagram: @bell_n_more
Weboldal: https://bellandmore.hu/bemutatkozas/
polinezmasszazstanfolyam.com 